Jáde nyúl gurul a Holdon
A Luna-24 szovjet holdszonda 1976-os leszállása után 37 évvel a mostani kínai holdszonda az első ember alkotta űreszköz, amely landolt a Holdon. Az eltelt évtizedekben csak olyan űreszközök érték el égi kísérőnk felszínét, melyek előre eltervezett módon - becsapódtak. A Luna-24 volt egyébként a legutolsó szonda, amely talajmintát vett a Holdon. A szovjet holdszonda 1976. augusztus 18-án érte el a felszínt, és a szovjet holdprogram legnagyobb mennyiségű anyagmintájával, 170 gramm holdkőzettel tért vissza. A szonda különlegessége a hosszú mintavevő kar volt, amellyel 2 méteres mélyről vehetett mintát.
A Holdistennő névre keresztelt kínai űrszonda december 6-án ért a Hold közelébe, ahol sikeres pályamanőverek után a felszínétől mintegy 100 km-es magasságban pályára állt. A szonda a Hold felszínétől mintegy 15 km magasságban kezdte csökkenteni a sebességét. A 15 km-en megkezdett leszállási manőver során a szonda sebessége másodpercenként mintegy 1 km-esre csökkent 1 km-re a felszíntől, majd onnan a felszínt automatikusan közelítette meg a leszállást segítő fedélzeti kamerája segítségével. A csillagászat.hu szakmai portál szerint a holdfelszíntől mintegy 100 méter magasságban a szonda függőleges tengelye a holdi helyi függőleges iránnyal párhuzamosra állt be. A kamera által közvetített képek alapján sikerült elkerülni a biztonságos leszállást akadályozó felszíni képződményeket, a nagyobb sziklákat, krátereket. A holdfelszín elérése mintegy 750 másodpercig (12,5 percig) tartott. A szonda fékezését, irányítását és térbeli helyzetének stabilitását 28 kis hajtómű (és fúvóka) végezte. A holdfelszíntől mintegy négy méter magasságban a fő fékezőrakéta automatikusan kikapcsolt, és a szonda simán leszállt a Hold felszínére. Érdekesség, hogy a leszállásra a tervezettnél 30 perccel hamarabb került sor.
A kínai holdszonda a Szivárvány-öböl nevű térségbe érkezett. Ez a térség egy viszonylag fiatalabb terület, amit az is mutat, hogy csak néhány nagyobb becsapódási kráter van rajta, és a felszín viszonylag sima a Hold más vidékeihez képest. (Az egész űrszonda 1,2 tonna, a leszállóegység 120 kilogramm.)
A fedélzeti műszerek az elképzelések szerint három hónapig működnek. A landolás után nem sokkal az autó magától legördült a szondáról és elkezdte meglehetősen hosszú útját. A tervek szerint legalább tíz kilométert kell megtennie a Hold felszínén – a kínai holdjáró csúcssebessége óránként 200 méter. A holdjáró energiaellátását napelemek biztosítják, de egyes források szerint radioaktív plutóniumizotópot tartalmazó egységet is vitt magával.
A Jáde nyúl nevű holdjáró a nevét egy internetes szavazáson nyerte el – 3,4 millió voksoló javasolta, hogy a kínai mitológiában szereplő Holdistennő (Chang'e) háziállataként szereplő nyúl nevét viselje.
A mostani lépéssel Kína tovább erősítette űrnagyhatalmi pozícióját az Egyesült Államok és Oroszország mellett. Már tíz évvel ezelőtt embert küldtek a világűrbe, 2018-ban pedig a tervek szerint Holdra lép az első kínai állampolgár. Ennek megfelelően írta a kínai sajtó, hogy az ázsiai nagyhatalom az "űrjáró nemzetek klubjának" állandó tagjává lépett elő, az expedíciók történetében eddigi legnagyobb teljesítményét nyújtva – olvasható a Hszinhua hírügynökség kommentárjában. Kína ezt ráadásul tette úgy, hogy annak során teljes mértékben kínai innovációra hagyatkozott, az űrszonda sikeres Holdra szállása Kínát immár űrjáróként is magabiztossá teszi. A landolás nemcsak a kelet-ázsiai ország számára áttörő fontosságú, annak nemzetközi jelentősége is óriási, a Csang'o ugyanis a Szivárvány-öbölbe érkezett meg, amelyet korábban még egyetlen nemzet sem térképezett fel – idézte a kínai hírügynökséget az MTI. Arra is kitértek, hogy a Hold felfedezésére induló összes nemzetközi próbálkozás alig kevesebb, mint fele volt sikeres, Kína pedig legelőször mindössze hét évvel ezelőtt kezdett egy ilyen misszióba.
