Az első bejelentések 2009 nyarán érkeztek a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülethez (MME) arról, hogy harkályok lyukakat vájnak az épületek szigetelésébe. A káresetek száma ősszel megemelkedik és a jelenség az ország egész területét érinti. A harkályok vájkálása milliós károkat okozhat az épületekben, csökkentve ezek forgalmi értékét és a szigetelés hatékonyságát, valamint a lakókat is stresszeli. Az MME-nek van megoldása és az nem a madarak lepuffantása.

A harkályrongálások alapvetően a habosított polisztirollemezekkel (hétköznapi nevén „hungarocel" vagy „nikecel") szigetelt és vakolatburkolattal fedett épületeket érinti. Az esetek nem csak külterületi, erdőségekkel határos zöldövezeteket érintenek, melyek kapcsán kijelenthető lenne, hogy az ember benyomul a madarak természetes élőhelyére, hanem belvárosi területeket is. Különösen ősszel, amikor az egyébként nem vonuló harkályok azévi fiataljai nagyobb területeket bekóborolva bárhol feltűnhetnek, ahol (szó szerint) legalább néhány fa van.

A több éve zajló országos szigetelési programnak köszönhetően egyre több épület kap habosított polisztirollemez burkolatot, amivel párhuzamosan folyamatosan nő az új falrongálási esetek száma. A már megrongált épületek javítása az esetek jelentős százalékában nem hoz tartós eredményt, mert a madarak nagyon nagy gyakorisággal visszatérnek a falakra, ahol elsőként gyakran a betömött lyukakat pucolják ki, majd újakat készítenek.

Orbán Zoltán, az MME munkatársa szerint a harkályok távol tartására jelenleg nincs olyan hatékony riasztóeszköz vagy riasztási módszer, ami biztos és hosszú távú megoldást jelentene bárhol, bármekkora felületen – és ilyen előreláthatóan a közeljövőben sem várható. Apasztja a szóba jöhető megoldásokat, hogy a Magyarországon élő nyolc odúkészítő fakopáncs-, harkály- és küllőfaj mindegyike védett, és ezek közül hét faj lakott területeken is gyakori vagy előfordul.

A szigetelőréteg „harkályállósága" kétféleképpen érhető el: ha ez a réteg olyan sima és markolásbiztosan kemény a sarkokon is, amin a tűhegyes karmú, elképesztő szorítóerejű harkályok sem tudnak megkapaszkodni, így esélyük sincs a károkozásra. A másik út: a szigetelést fedő, a harkályoknak egyébként kapaszkodófelületet jelentő felület olyan vastag és erős legyen, hogy azt a madarak ne tudják megbontani.