A Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai kabinetek tudomány- és innováció-politikáját – jóindulatú megközelítéssel – a folyamatos útkeresés jellemezte. A korszak legnagyobb „vívmányáról”, az innovációs járulékokkal folyamatosan utántöltött Innovációs Alapról még az előző ciklus elején döntöttek, ám az alap, és az ahhoz csatlakozó pályázati rendszer azóta sem az eredeti céloknak megfelelően működik: a bevételek mellé felajánlott állami támogatásból, illetve a kezdetektől ígért átláthatóságból is kevesebb van a kelleténél. Közben a kutatás-fejlesztés ügye többször is gazdát cserélt (tartozott már tárca nélküli miniszterhez, jelenleg az OKM felügyeli), a kormány prioritási listájára azonban sosem került fel. Jellemző adalék, hogy a 2005-re beharangozott kutatás-fejlesztési és innovációs stratégia csak 2007-ben született meg, a KTT pedig tavaly szeptember helyett csak a napokban kezdett működni.

-A Magyar Innovációs Szövetség (MISZ) évek óta sürgeti egy K+F-stratégiai és döntéselőkészítő testület létrejöttét. Bár a kialakult konstrukciót, és főleg az időzítést nem tartjuk tökéletesnek, azon az állásponton vagyunk, hogy bármilyen értelmes cselekvés jobb a semmittevésnél – fogalmazott kérdésünkre a KTT-tag Szabó Gábor. A Szegedi Tudományegyetemen oktató Szabó – aki civilben a MISZ elnöke -, úgy véli: a három éve elfogadott innovációs stratégiából máig nagyon kevés elem valósult meg. ­–A formálisan kipipálható feladatokat elvégezte a kormány, a lényegi lépésekre még várni kell – jegyezte meg. Szerinte a KTT megalakulásának is leginkább az ad értelmet, hogy végre egy testület hivatalból számba vette az el nem végzett munkát, és ügyrendbe foglalta a legsürgetőbb feladatokat. Szabó Gábor ezek sorában említette az innovációs pályázati rendszerek reformját, illetve a pályázati bürokrácia csökkentését, a mindenkori pályázatkezelő „erőfölényének” megszüntetését.

Hasonlóan nyilatkozott kérdésünkre a szintén KTT-tag Somlyódi László, a Műegyetem tanára is. Szerinte nehéz vitatkozni azzal az érveléssel, hogy sokéves semmittevést nem lehet feledtetni a KTT „időn túli” összehívásával, és a kormányzat által az elmúlt esztendőkben elmulasztott lehetőségek áttekintésével. – Az is illúzió, hogy néhány héttel a választások előtt sok lehetőség volt olyasmit tenni, amit a következő kormány majd továbbvisz – jegyezte meg. Ugyanakkor azt is hangsúlyozta: egy-két olyan lépést még meg lehetne tenni, amelynél senki nem vonná kétségbe (valószínűleg utólag sem) az aktuális kormányzat kompetenciáját. Példaként az NKTH átvilágítását, illetve – Szabóhoz hasonlóan – a sok kritikával kísért K+F-pályázatok átláthatóságának növelését hozta fel.

Egy harmadik KTT-tag, Bogsch Erik Richter-vezérigazgató álláspontja a cég szóvivője útján jutott el hozzánk. Szerinte a régió legnagyobb innovációs potenciáljával rendelkező cége nem teheti meg, hogy ne üljön oda az asztalhoz, ha a kormány végre foglalkozni akar a K+F stratégiai kérdéseivel – még ha osztja is az időzítéssel kapcsolatos aggályokat.