A globális műfajteremtő MySpace-re ma alig emlékszik valaki (a Facebook közvetlen elődje, és sokáig legnagyobb vetélytársa nem szűnt meg, de elnéptelenedett és zenei promóciós csatornává alakult), pedig a maga idejében legyőzhetetlennek tűnt.

A MySpace vesztét ugyanaz okozta, mint az Iwiwét: a Facebook elszívta a kereskedelmi szempontból legfontosabb felhasználókat. Az Iwiw esetében a csúcson az 1,2-1,3 milliót is elérte a napi látogatók száma – jelenleg alig 70 ezren jelentkeznek be naponta, és ennyi ember kedvéért nem éri meg fenntartani, illetve fejleszteni a sokkal nagyobb forgalomra méretezett rendszert. Ma már nehéz elképzelni, de 2006-ban, amikor az oldal az Origóhoz került és még csak a régi tagok meghívójával lehetett felhasználóvá válni, a Vaterán százezer forintos villámáron kínáltak egy meghívót, és több tízezer forintért tényleges üzletek is köttettek.

Érdekes ellentmondás, hogy az Iwiw a Facebooknál sokkal kevésbé használta ki a felhasználói adatokban és információkban rejlő marketinglehetőségeket – ennek az iwiwezők alighanem örültek, a tulajdonosok viszont így a lehetségesnél jóval kevesebb bevételt realizáltak az oldalon. Az Iwiw – akárcsak nagy vetélytársa, Facebook – egy online közösségi tér minden funkciójával rendelkezik, azaz egyszerre kommunikációs csatorna, reklámfelület, piactér és virtuális emlékkönyv, tehát korábbi üzenetváltásaink, képeink, fórumhozzászólásaink őrzője. Az emlékek átmentésére az oldal könnyen elérhető megoldást kínál: egyetlen kattintással letölthető az ún. időkapszula, amely tömörített (ZIP) fájl, benne a felhasználó levelezéseivel, feltöltött képanyagával és persze a kapcsolati hálójával.

A számítógépünkre lementett fájl bármilyen böngészővel lapozgatható, csupán két dolgot kell megjegyezni a használatához: ez egy statikus tartalom, azaz tovább már nem bővíthető (vagyis azt az állapotot őrzi, amilyen az Iwiw-profilunk a letöltés pillanatában volt), és nagyon kell vigyázni rá, mert a lekapcsolás után már nem lehet újra letölteni, azaz érdemes több helyre is elmenteni. A mostani eset jövőre vonatkozó tanulsága, hogy a közösségi oldalak nem halhatatlanok (és ez valószínűleg a Facebookra is igaz) – amit az örökkévalóságnak szánunk, azt célszerű máshol (is) tárolni.