Német csillagászok számítógépes szimulációval olyan valósághű univerzumot készítettek, amely modellezni képes az ősrobbanás utántól napjainkig eltelt időszak utolsó tizenhárom millió évét. A kutatóktól Illustris nevet kapó virtuális univerzum egy ötéves fejlesztés eredménye, és több tízezer kisebb galaxist és fekete lyukat foglal magába elképesztő képi felbontásban – írja a Nature szakfolyóirat.

Az Illustris több okból is tudományos-fantasztikus újításnak számít a galaxisok és az űr számítógépes szimulációjában. Egészen napjainkig ugyanis az ilyen jellegű szimulációra egyáltalán nem volt lehetőség a számítógépes kapacitás hiánya és egyben az univerzum összetettségéből adódó modellezési nehézségek miatt. A korábbi modellek ugyanis még nem voltak alkalmasak arra, hogy nagy felbontásban egyszerre legyenek képesek visszaadni látványosan és valósághűen a csillagok állandó alakulását, a szupernóvák robbanását és a fekete lyukak képződését.

Ezekkel szemben újítás a több mint öt év alatt kifejlesztett Illustris, amelyet a nemzetközi kutatókból álló csoport a Heidelbergi Elméleti Tudományok Intézetében véglegesített. A szimuláció adatainak betáplálásán egyébként három hónapon keresztül 8000 processzor dolgozott folyamatosan, ami egy átlagos asztali számítógépnek körülbelül kétezer évébe telt volna.

Az így elkészült modell olyan technológiát alkalmaz, amely nagy felbontásban képes visszaadni az univerzum jelenségeit akár egymással párhuzamosan is.

Az interaktív és lenyűgöző modell egészen napjainkig követi az univerzum alakulását, és több tízezer galaxist foglal magába a virtuális térben.

A Tejúthoz hasonló spirális és elliptikus galaxisok egyszerre követhetőek más galaxisokkal összecsoportosulva és egyedileg a saját rendszerükben is.

A kutatók kiemelték, a fejlesztés azért is fontos újítás a tudomány eddigi lehetőségeihez képest, mert amíg például a Hubble űrteleszkóp csak korábbi galaxisokról szóló statikus képet tudott adni, addig ez az újítás folyamatában, a galaxisok evolúcióját képes figyelemmel kísérni. Szakértők szerint a szimuláció egy virtuális időgépnek is tekinthető, hiszen segítségével a kutatók időben és térben egyaránt képesek az univerzumban való virtuális mozgásra. Így a folyamatok megértéséhez is fontos mérföldkő lehet a csillagászat számára.