A helikopter (egészen pontosan egy négy propellerrel rendelkező "quadkopter") kipróbálásában öt személy – három férfi és két nő – vett részt, és mindannyian képesek voltak irányítani a légi járművet. A kutatást vezető Bin He professzor szerint egyértelműen bebizonyosodott, hogy a viszonylag összetett térbeli irányítási feladat megoldható manuális reakciók, illetve gesztusok nélkül, pusztán az intenzív agyhullámok segítségével. Magukat a hullámokat "nem invazív" módon (azaz beültetett eszköz nélkül), egy 64 elektródát tartalmazó sapka révén fogták be. A kísérlet alanyait arra kérték, a helikopternek háttal állva gondoljanak arra, hogy a jobb, a bal, illetve egyszerre mindkettő kezükkel instruálják az egyenletes sebességgel előrehaladó járművet jobbra, balra vagy felfelé-lefelé. Visszacsatolásképpen egy képernyőn figyelhették a helikopter fedélzeti kamerája által készített, wifin továbbított mozgóképfelvételt (hasonlóan ahhoz, mintha bent ülnének a vezetőfülkében, és kifelé néznének a szélvédőn).

Az irányítóknak ezzel a módszerrel – rövid gyakorlás után – egy tornaterem légterében felfüggesztett, léggömbökből készített gyűrűkön kellett keresztülvezetniük a helikoptereket, a kutatók pedig a sikeres kísérletek, illetve az ütközések számát rögzítették – közben a kontrollcsoport billentyűzettel távirányított helikopterekkel végezte ugyanazt a műveletet.

A kísérlet következő fázisában robotkarok agyvezérlésével fognak próbálkozni. A kutatások végső célja olyan agy-számítógép interfészek létrehozása, amelyekkel gondolatvezérlés útján lehet eszközöket (implantátumokat, kerekesszékeket stb. is) működtetni.