Az első távkapcsoló nem is volt "igazi": vezeték kötötte össze a tévével, és csupán egyetlen műveletre, a kép kicsinyítésére-nagyítására volt képes. A kétgombos, bumfordi külsejű perifériát a sokcsatornás kereskedelmi televíziózás és az infra-technológia megjelenése idején váltották fel a valódi távvezérlők. Ezek már hardveres összeköttetés nélkül, nagy távolságból (akár a falon keresztül) is képesek közvetíteni a felhasználó akaratát. A távkapcsoló közben elszakadt a tévétől: ma már hifitorony, autórádió, DVD-lejátszó, digitális kamera, grillsütő, garázskapu, árnyékolófüggöny, termosztát is létezik távvezérlős változatban. A műfajnak új lökést adott a mobiltelefónia: egyes háztartási készülékeket akár egy másik földrészről is tudunk vezérelni telefonon keresztül, annak pedig semmi akadálya, hogy a merevlemezes DVD-rögzítőt, a gázbojlert vagy a sütőt telefonon keresztül bírjuk rá az időzített működésre.

A távkapcsoló-gyártás ma már a szórakoztató elektronika önálló ágazata, olyan cégekkel a szereplők között, mint a Philips, a Grundig vagy a Logitech. Az árak sokszor meghaladják azt az összeget, amit egy átlagpolgár mondjuk a tévére költ. A Logitech csúcskészülékéért nagyjából 50 ezer forintot kell fizetni, a Philips legdrágább masinája, a Pronto nevű érintőképernyős okosság (amely úgy néz ki, mint egy kisebb tévé, csak sokkal kifinomultabb) mintegy 300 ezer forintot kóstál. Ezek a készülékek gyakorlatilag már a háztartás összes intelligens berendezésének ugráltatására képesek, programozhatóak, és a beállításukhoz (amihez internetkapcsolat nélkül hozzá sem szabad fogni) általában külön szakembert kell hívni. Egy kis bonyolultságért ugyanakkor az "egyszerű" távirányítók sem mennek a szomszédba: a gombok egyharmadáról általában sosem derül ki, hogy mire valók.

A távkapcsolót sokáig az amerikai "tévé-generáció" életforma-kellékeként emlegették (a fotel, a pattogatott kukorica és a kétliteres kóla mellett), az eszköz ugyanakkor nem csak az amerikaiak életét változtatta meg. Európában készült szociológiai felmérések szerint a családi hierarchiát szinte mindennél pontosabban le lehet írni azzal az adattal, hogy kinél mennyi időt tölt a távkapcsoló, és ez a berendezés az otthoni konfliktusok egyik leggyakoribb kiváltó oka (sőt, a birtoklásáért folytatott küzdelem áll sokszor a válások mögött is). A felhasználók általában tragédiaként élik meg, ha a távirányító elvész, amire már a gyártók is reagáltak: némelyik készülék sípol, ha meghallja a gazdája füttyjelét, de olyan is akad, amelyik visszacsörög, ha mobilon felhívjuk.