Az Orbán-kabinet hatalomra kerülése óta először hangzott el kormánypárti politikus szájából, hogy a kormány valamiben hibázott: a gödöllői zöld OT péntek esti, A környezetpolitika helyzete az állami intézményrendszerben, a politikai pártok környezetvédelmi jövőképe című fórumán Nagy Andor, a Fidesz-KDNP zöldpolitikusa, a parlament fenntartható fejlődési bizottságának alelnöke elismerte, hogy hiba volt a zöldtárca önállóságának megszüntetése, és a környezetvédelem kormányzati súlyának csökkenése egyértelműen erre a rossz döntésre vezethető vissza. Nagy Andor szerint egyelőre a hulladékkezelési szektor átszervezésének is csak a hátrányos hatásai látszanak - az év végére kiderül, hogy volt-e értelme az egésznek. A sok negatív véleményt a jelen lévő ellenzéki politikusok, illetve a pulpituson meg a hallgatóság soraiban ülő civil környezetvédők is osztották (erős kritikával illetve a környezetügyi államtitkárság érdekérvényesítő képességét) - utóbbiak ugyanakkor azt is szóvá tették, hogy a kormány és a civilek közötti együttműködés, illetve kommunikáció is komoly sérüléseket szenvedett az elmúlt három évben: megszűnt az érdemi párbeszéd, elapadtak a finanaszírozási források, a civil szektor megmaradt részét az uniós támogatások tartják életben.

A fórumon a környezet- és energiapolitika legaktuálisabb témái is szóba kerültek. Kiderült, hogy az LMP és a Párbeszéd Magyarországért (PM) egyértelműen atomellenes álláspontjával szemben a Fidesz a paksi bővítésben, illetve a Pécs környéki uránbányászat újraindításában is lát lehetőségeket (a Jobbik a paksi bővítést, sőt bizonyos feltételek mellett a Duna alsó szakaszán építendő vízlépcsőket is támogatja). Az a kérdés válasz nélkül maradt, hogy az Oroszország felé történő eladósodáson kívül milyen forrásból lehetne felépíteni a tervezett új paksi reaktorblokkokat - azt viszont senki sem cáfolta, hogy erre Magyarországnak nincs pénze.

A "rezsicsökkentéssel" kapcsolatban a Levegő Munkacsoportot vezető Lukács András megkérdezte: jó ötletnek tartják-e a politikusok, ha az állam áron alul adja a lakosságnak a fosszilis és nukleáris forrásból származó energiát. itt megint a két zöldpárt került szembe a kormányoldallal, illetve a másik két ellenzéki formációval. Az LMP-s Szél Bernadett szerint önmagában az nem bűn, ha az energiaszolgáltatók profitot érnek el (különösen annak fényében, hogy az állami energia-nagykereskedő, az MVM ugyanebből a tevékenységből szintén jelentős profitot húz), inkább az a kérdés, mi történik ezzel a haszonnal. Az LMP szerint csak az országból kivitt profitot kellene alaposan megadóztatni, a visszaforgatott, itthon befektetett profithányad viszont akár adómentes is lehetne, ha például a hálózati infrastruktúra fejlesztését, vagy a megújuló energiaforrások nagyobb arányú hasznosítását szolgálja. Szél Bernadett megemlített egy olyan lehetséges megoldást is, amelyben a szolgáltatók "előfinanszírozzák" a háztartások energetikai korszerűsítését, majd az energiaszámlán elért megtakarításokból előbb visszakapják a befektetett pénzt, utána viszont valóban érezhetően mérséklődne az adott családok energiaszámlája (ez lenne ugyanis a valódi, gazdasági és környezeti szempontból is fenntartható rezsicsökkentés).

A PM-es Jávor Benedek szerint nemcsak az az állítás igaz, hogy a magyarok vásárlóerejükhöz képest sokat fizetnek az energiáért, hanem az is, hogy a magyar háztartások és vállalkozások fajlagosan túlságosan sok energiát használnak, a kormány pedig az egységes számlacsökkentéssel ezt a pazarlást tartósítja. Jávor úgy vélte: elkezdhetnék végre a választások idején beígért hőszigetelési és megújulós programokat (a kampányban évente az otthonok 10 százalékának "zöldítését" ígérték, de eddig még nem kezdtek hozzá). A politikus egy 200 milliárd forintos, nagyrészt a szén-dioxid-kvótabevételekből és EU-forrásokból finanszírozható épületenergetikai programot javasolt, amelybe a szolgáltatókat is be lehetne vonni, például a "Robin Hood-adó" átcsoportosításával.

Jávor Benedek a zöldhatóságok problémáira is kitért: szerinte Szabó Máté ombudsman közelmúltbeli vizsgálata is megerősítette, hogy a környezet- és természetvédelmi intézményrendszer a sorozatos megszorítások miatt már az alapvető alkotmányos feladatainak ellátására is képtelen. Nonszensznek nevezte, hogy a magyar nemzeti parkok a kezelésükben lévő védett területek után járó földalapú uniós támogatásokból élnek - szerinte ezt a pénzt az adott élőhelyek jó ökológiai állapotának fenntartására kellene fordítani, a bérek vagy az egyéb természetmegőrzési feladatok finanszírozása viszont állami feladat.