A 450 millió dollárból megépített amerikai Messenger (Mercury Surface, Space Environment, Geochemistry and Ranging) űrszonda az első, ami a Naprendszer legbelső bolygója körül pályára állt. 2004 augusztusában indult a Földről, és többszöri gravitációs hintamanőver után 2011 márciusában állt pályára a Merkúr körül. A bolygó vizsgálatának az elfogyó hajtóanyag vet véget – a Messenger pályája korrekciók nélkül egyre közelebb kerül a felszínhez, mígnem a szonda becsapódik a Merkúrba. A becsapódáskor egy tonna TNT-hez hasonló energia szabadul fel. Szakértők szerint egy-két havonta ütközik ilyen tömegű kődarab a bolygóba, de tízszeres sebességgel és százszoros energiával.

A lezuhanás hozzávetőleges időpontja április 30-án, magyar idő szerint 21:25 körül esedékes. A becsapódás helye nem jelezhető pontosan előre, de valószínű, hogy a Merkúr Földdel átellenes oldalán lesz. A szonda tehát eltűnik a Merkúr mögött, de már nem bukkan elő újra. A mintegy 3 méteres űreszköz 14 ezer kilométer per órás sebességgel ütközik a felszínbe, nagyjából 16 méter átmérőjű krátert ütve. Ha minden jól megy, a becsapódás előtti pillanatokból is küld képet – a program résztvevői szerint ez olyan élmény, amilyen az életben csak egyszer adódik a kutatók életében.

A Merkúr felszíne tele van kráterekkel, de ez az új különösen érdekes lesz tudományos szempontból, hiszen pontosan ismert lesz a keletkezésének időpontja – hívta fel a figyelmet az urvilág.hu szakportál. Segítségével a kutatók megfigyelhetik majd, hogyan alakul a bolygófelszín, milyen anyagok kerülnek elő a mélyebb rétegekből. Persze ehhez kell majd olyan eszköz is, amivel a kis krátert egyáltalán meg lehet találni és vizsgálni. A Földről ez nem megy, így a legközelebbi lehetőség 2024 után kínálkozik. Ekkor ér majd a Merkúr körüli pályára a következő űrszonda, az európai–japán BepiColombo, amely a legújabb menetrend szerint 2017-ben indul útnak.

Az űrszonda – az elmúlt négy évben 4000-szer kerülte meg a Merkúrt - eredményei alapján bebizonyosodott, hogy a pólusok vidékén, az állandóan árnyékos kráterbelsőkben széntartalmú, szerves anyagok és vízjég található. Ezek feltehetően üstökösök és kisbolygók régmúlt becsapódásai útján kerültek a Merkúrra. A szonda felmérte a bolygó gravitációs mezőjét, feltérképezte a felszínét. Mérései alapján feltételezik, hogy bolygó magja folyékony vas és egykoron vulkánok is működtek rajta.