A tanulmány szerzője, Charles Benbrook korábban két évtizeden át a washingtoni kormány-adminisztrációban dolgozott, mezőgazdasági szabályozási kérdésekkel foglalkozott. Vagyis tekintélyes szakértőnek számít, akinek a kormányoldalon is adnak a véleményére, annak ellenére, hogy az utóbbi időben a tudományban és a környezetvédelemben tevékenykedik. Benbrook most a génkezelt haszonnövények terjedése és a vegyszerhasználat alakulása közötti összefüggéseket vizsgálta.

A kérdés azért számít izgalmasnak, mert a géntechnológiai ágazat laboratóriumaiból eddig kizárólag olyan mezőgazdasági növények kerültek át a termesztésbe, amelyek azt ígérték, hogy a használatuk nyomán csökken a termesztés vegyszerigénye. A szavak szintjén szó volt ugyan más előnyökről is - aszálytűrés, látványosan  megnövelt terméshozam, kiemelkedő vitamintartalom -, ezek a fajták azonban (ha léteznek is valamilyen kezdetleges formában) - egyelőre nem alkalmasak a köztermesztésre, illetve nem rendelkeznek a szükséges engedélyekkel. A tanulmány tehát valójában arra a kérdésre keresett választ, hogy a számos környezeti (és talán egészségi) kockázatot jelentő GMO-k a termelők és a felhasználók számára is előnyössé teszik ezeket a növényeket.

A fenti kérdésre a vizsgálat egyértelmű nemmel válaszolt, és a következtetés annyira tényszerű, hogy valószínűleg új irányba fordatja majd a géntechnológiai cégek kommunikációját (amely eddig meglehetősen egyirányú volt, és a növényvédőszerigény mérséklődésére koncentrált). Jelenleg kétféle típusú génkezelt növényt termesztenek nagyüzemi körülmények között: az egyik saját maga termeli meg a kártevők elriszatásához és elpusztításához szükséges mérgeket, a másikat pedig génsebészeti úton ellenállóá tették egy totális (minden más szántóföldi növényt és gyomot megölő) gyomirtószerrel szemben.

Ez utóbbinak az lenne - vagy inkább az lett volna - az értelme, hogy az ilyen növényekkel bevetett földeket csak egyszer, egyféle vegyi anyaggal kell lepermetezni egy szezonban. Az ígéret része volt az is, hogy a szóban forgó, glifozát tartalmú vegyszerek nem ártalmasak a környezetre és az emberi egészségre, ám az ellenkezőjét sejtető, egyre gyrapodó tapasztalatok nyomán ezt ma már ritkábban hallani. A mostani tanulmány azonban azt is bebizonyította, hogy a vegyszerhasználat csökkenése sem több üres lózungnál.

Génkezelt növényeket a világon sokfelé termesztenek, olyan termőterület azonban kevés van, ahol a nyilvántartás és a hatósági szigor megfelelő ahhoz, hogy a rendelkezésre álló állami adatokat komolyan lehessen venni. Az eddigi vizsgálatok jórészt Dél-Amerikában készültek, ahol még a termőterületek nagyságát sem lehet pontosan tudni. Benbrook ezért az egyik legnagyobb termesztőnek számító USA-ban végezte a kutatást, és a mezőgazdasági minisztérium (USDA) adataira támaszkodott.

Mint a vizsgálatból kiderült, a génmódosított kukorica, szója, repce és gyapot köztermesztésének első 13 éve alatt 144 ezer tonnával (azaz évente mintegy 11 ezer tonnával) nőtt az amerikai mezőgazdaság növényvédőszer-felhasználása. Ennek egyik oka, hogy a rezisztens növényeket tartalmazó táblákon a gazdák meglehetősen bátran permeteznek, vagyis néhol az egy hektárra jutó vegyszerkibocsátás is növekedett.

A másik - és ez a sokkal súlyosabb -, hogy a génmanipulációval létrehozott vegyszer-rezisztencia a virágporral, illetve a természetes szelekcióval átkerült a gyomnövényekbe is, azaz megjelentek a totális gyomirtókkal kiirthatatlan gyomok. Ezeket a korábbi mennyiségeknél jóval nagyobb adag glifozát kijuttatásával, illetve újabb fajta növényvédőszerek bevetésével próbálják a termelők féken tartani, ami tovább növeli a környezetbe kerülő vegyszerek mennyiségét.

Mivel a vizsgált időszakban a génkezelt vetőmagok ára is folyamatosan emelkedett, a technológia költségei meredeken megnőttek. Mindez - a tanulmány megjelenését követő első kommentárok szerint - arra kell hogy intse a génkezelt növények beengedésének kérdését vizsgáló európai hatóságokat, illetve az uniós gazdákat, hogy alaposan godolják meg: a módosított fajták termesztésével járó esetleges előnyök arányba vannak-e az eddig megismert hátrányokkal, vagyis a környezet elszennyeződésével, a vegyszerekkel kiirthatatlan gyomnövények elterjedésével, illetve a GMO-kkal szembeni, Európában egyre nyilvánvalóbb piaci fenntartásokkal.