Az univerzum energiakibocsátása kétmilliárd év alatt majdnem a felére csökkent, s jelentősen halványodnak a fényei is, mondták el a tanácskozáson a GAMA (Galaxy and Mass Assembly) nevű program vezetői. Simon Driver, a kutatás vezetője úgy fogalmazott: „A világegyetem már az ágyban van, a takarót is felhúzta, hogy örök álomra térjen”.

A bombasztikus mondat mögött azonban komoly tények vannak. A program 200 ezer galaxist pásztázott végig az ég öt nagy, egymillió fényév élhosszúságú, kocka alakú térrészében, méghozzá 21 különböző hullámhosszon az ultraibolyától az infravörösig. Ebbe a munkába a legnagyobb földi távcsöveket éppúgy bevonták, mint az űrtávcsöveket. A galaxisok energiakibocsátását három különböző időtávra határozták meg, 2,25 milliárd évtől visszamenőleg 0,75 milliárd évig.

Távoli galaxisok különböző hullámhosszú fényben. A pusztulásuk megállíthatatlan GAMA

Tudvalévő, hogy a világegyetem teljes energiája az ősrobbanáskor keletkezett, ennek bizonyos része tömeggé alakult. A keletkezett csillagok tömegük egy részét energia formájában sugározzák ki. Ezt mérték meg a kutatók, s úgy találták, egyre kevesebb tömeg alakul át energiává, az öreg csillagok mind gyorsabban pusztulnak, míg egyre kevesebb új lép a helyükre. Az új csillagok keletkezésének csúcsa úgy nyolcmilliárd éve lehetett, azóta a folyamat lejtmenetbe váltott. A világegyetem a következő évmilliárdok során teljesen elhalványul, elsötétedik, hogy egy hideg, sötét hellyé váljon.

– Az 5-6 éve futó GAMA projekt abban hozott újat, hogy a korábbi, hasonló vizsgálatoknál sokkal több hullámhosszon és jóval távolabbra tekint a világegyetem mélységeibe – kommentálta az eredményt Kiss László csillagász, az MTA levelező tagja. A csillagfejlődés nemzetközi hírű kutatója szerint a kétmilliárd fényévnyire lévő galaxisok fénye kétmilliárd éves állapotot mutat, s ha ezt összehasonlítjuk az ötmillió fényévnyire lévőével, a különbségek statisztikai elemzésével kiszámolható a változás üteme, amit eddig is sejtettek, csak jóval kisebb volt a minta, ami a rendelkezésre állt. A GAMA által vizsgált 230 négyzetfokos térrész is csak fél százaléka az ég 40 ezer négyzetfoknyi egészének, de mivel egy régebbi vizsgálat, mely az égbolt kétharmadát pásztázta végig, igaz, kisebb mélységben, ugyanilyen eredményre jutott, kicsi az esélye, hogy más irányokban más a kép.

A halódás végével és az azt követő eseményekkel kapcsolatban már jóval nagyobb a bizonytalanság.

– Amíg nem értjük a világegyetem egyre gyorsuló tágulását okozó valamit, amit sötét anyagnak és energiának nevezünk, vagyis nem tudjuk, miből áll az univerzum, a jövőjét sem vagyunk képesek megérteni – mondta Kiss László. A kérdést szerinte 2030-ban kellene megismételni. Addigra talán erről, a XXI. század fizikájának egyik legnagyobb megoldatlan problémájáról is többet fogunk tudni, és lesznek eredményei az amerikaiak LSST nevű, 2020-ban induló tízéves égboltfelmérő programjának, amely már az egész eget pásztázza majd végig sok-sok hullámhosszon és nagy távolságban.