Greenpeace-akció a tengerek kifosztása ellen
A Maartje Theadora naponta akár 200 tonna halat is könnyen befog és feldolgoz. Heteket képes a tengeren tölteni, megdöbbentő mennyiségű halat kihalászva. Ez a hajó tulajdonképpen egy „úszó konzervgyár”. A hasonló mozgó üzemek a tengerek kifosztásának fő felelősei.
Az európai tengerek halállományainak 75 százaléka túlhalászott, sok közülük a kipusztulás szélén áll. De nemcsak az európai tengerek élővilága van veszélyben. Az EU-tagállamok halászhajói saját vizeik kifosztása után most a világ óceánjait járják, hogy óriás méretű hálók és csúcstechnológiás műszerek segítségével ott folytassák pusztító tevékenységüket.
Rodics Katalin, a Greenpeace kampányfelelőse elmondta: „Súlyos gondot jelent Európában a tengeri halállományok fenntarthatatlan mértékű halászata és az indokolatlanul nagy méretű halászflották fenntartása. Évtizedek óta nyilvánvaló, hogy az Európai Unió rosszul szabályozza a halászatot. Európai adófizetők finanszírozzák a halászhajó-monstrumokat, és ezzel az óceánok további kifosztását.”
A jelenleg folyó reformmal az EU-nak lehetősége nyílik, hogy a környezetileg és társadalmilag egyaránt káros halászati módszerek helyett fenntartható gyakorlatot vezessenek be. Az új Közös Halászati Politika (CFP) lehet az utolsó esély arra, hogy véget vessünk a túlhalászatnak, időt adjunk a tengeri halállományok természetes megerősödésére, és ezzel újra megélhetést biztosítsunk a fenntartható módon halászó embereknek.
A halászati politika reformjában a tengeri halászflottákkal nem rendelkező országoknak, így Magyarországnak is fontos szerep jut, sőt gazdasági érdekük fűződik megvalósulásához. A döntés során minden EU-tagállam szavazni fog, így a végső döntésben a mi szavunk is számít.
Rodics hozzátette: „A világ tengereinek élővilága az egész emberiség közös öröksége, és fontos a kontinens élelmezése szempontjából is. Eddig a tengeri élővilágot romboló halászati tevékenységet az EU az adófizetők pénzéből hatalmas összegekkel, indokolatlanul támogatta. Most, a gazdasági válság idején, újra kell gondolnunk, mire költjük a közösség pénzét. Magyarország egész Európában példamutatóan alakította ki az édesvízi haltenyésztést, amivel egyben sok értékes vizes élőhelyet is teremtett a vadon élő fajok számára. Ennek az ágazatnak elemi érdeke, hogy a rendelkezésre álló pénzek inkább erre, a fenntartható haltermelés irányába legyenek átcsoportosítva, és a tengeri halászat visszaszorításával jobb piaci lehetőségekhez juthasson.”