A könyvbemutatón Monok István, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Könyvtár és Információs Központ főigazgatója hangsúlyozta: a magyar tudományosság régi adóssága volt az eddig csak az eredeti német nyelven elérhető Bolyai-Gauss-levelezés magyar fordításának közreadása.

Gazda István tudománytörténész a Bolyai-kutatás legfontosabb állomásairól beszélt. 1884-ben kezdődött meg Bolyai Farkas és fia, Bolyai János (1802-1860) életművének tudományos igényű feltárása, a most magyarul publikált levelezés eredeti nyelven több mint száz éve, 1899-ben jelent meg díszkötetes kiadásban.

Mint fogalmazott, a Bolyai-kutatást érdemes lenne abba az irányba folytatni, hogy miként nyilatkozott Gauss Bolyai Farkasról és Bolyai Jánosról másoknak címzett leveleiben. A német matematikus például egy tanítványának írva egyenesen lángésznek nevezte Bolyai Jánost, akit viszont Bolyai Farkasnak címzett leveleiben nem igazán méltatott.

A levelezést névmutatóval és jegyzetekkel közreadó több mint 140 oldalas kötet a 2002-ben indult Bolyai-sorozat harmadik kötete. A sorozat főszerkesztője, a Bolyai-díjas Nagy Ferenc a szerdai bemutatón a valaha volt legnagyobb magyar tudósnak nevezte Bolyai Jánost, aki szerinte szász származású édesanyjától örökölte azt a fegyelmezettséget, amelynek segítségével kortársait és apját is meghaladva feltalálta a nemeuklideszi, más néven abszolút geometriát.

Bolyai Farkas és Carl Friedrich Gauss levelezésének megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) támogatta.