Az elmúlt kétszáz év időjárási adatainak eddigi legátfogóbb független elemzése során a kutatók a világ 15 részéből származó több mint egymilliárd adatot elemeztek. A kaliforniai Berkeley Egyetem fizikusa, Richard Muller által vezetett Berkeley Earth Project elnevezésű tanulmányban kimutatták, hogy a szárazföldi területek hőmérséklete nagyjából 1 Celsius-fokkal emelkedett az 1950-es évek közepe óta.
Az 1800 és 2009 közötti idősávra vonatkozó eredmények megegyeznek a NASA New York-i Goddard Űrkutató-intézetének, az amerikai Óceán-, és Atmoszférakutató Hivatalnak (NOAA), az Egyesült Királyság Meteorológiai Intézetének és a Kelet-angliai Egyetem Klímakutató Központjának adataival - olvasható a The Guardian című brit napilap honlapján.

A tízfős kutatócsoport - köztük Saul Perlmutter amerikai csillagássz, aki megosztva kapta idén a fizikai Nobel-díjat - úgy döntött, hogy a hagyományos publikálás előtt a saját honlapján teszi közzé a nyers eredményeket, ezzel szabad utat engedve a hozzászólásoknak és a véleményeknek.

A kormányszervek kezdetben vonakodtak attól, hogy nyilvánosságra hozzák a módszereiket és adataikat. A Kelet-angliai Egyetem Klímakutató Központjának Climategate néven elhíresült 2009-es botránya pedig csak tovább erősítette a szkeptikusokat, akik a helyi tudósok kiszivárgott levelezéséből azt olvasták ki, hogy a kutatók manipulálták és elrejtették az adatok egy részét, hogy megvédhessék a tudományos álláspontjukat a klímaváltozás valóságáról és emberi eredetéről.A szkeptikusok emellett a meteorológiai állomások pontatlanságára és az adatok manipulálására alapozták a kritikájukat.

A mostani eredmények szerint a városi hősziget hatás - amelytől ezek a területek melegebbek a környező ritkán lakottakhoz képest - lokálisan jelentős és kiterjedt, de nem játszik jelentős szerepet az átlagos szárazföldi hőmérséklet növekedésében.

A kutatók bizonyítékot találtak arra, hogy az észak-atlanti régió változó óceáni hőmérséklete is jelentős szerepet játszhat a Föld átlaghőmérsékletének évről évre való változásában. Az általános nézet szerint a tengerfelszíni légnyomás ingadozásért felelős El-Nino déli oszcilláció (ENSO) a legfőbb oka az évközi felmelegedésnek és lehűlésnek. A kutatók szerint azonban a globális hőmérséklet sokkal inkább az észak-atlanti vízfelszín hőmérsékletének hosszú távú ingadozásáért felelős több évtizedes atlanti oszcillációval (AMO) van összefüggésben.

Ezért érdemes lenne megvizsgálni, hogy a 65-70 évig is elhúzódó atlanti ossziláció vajon szerepet játszott-e a 20. század hőmérsékletének ingadozásában. A kutatók emellett hangsúlyozták, hogy az ember által okozott klímaváltozás (AGW) - az üvegházhatású gázkibocsátás - is jelentősen közrejátszik a változásokban.