Douglas Portman, a Rochester Egyetem genetikusa szerint azt eddig is tudtuk, hogy az emberi viselkedést számos tényező befolyásolja (például kulturális és a társadalmi normák), de eredményük alapján arra is magyarázatot kapunk, hogy alapvető biológiai mechanizmusok nem csak a férfiak és a nők viselkedésbeli különbségére adnak magyarázatot, hanem arra is, hogy bizonyos neurológiai betegségek esetében miért van különbség a két nem között. Messzemenő következtetéseiket egy apró férgen végzett vizsgálatokra alapozzák.

2002-ben az élettani és orvosi Nobel-díjat a „szervfejlődés és a programozott sejthalál genetikai szabályozására” vonatkozó felfedezésért kapta Sydney Brenner angol, Robert H. Horvitz amerikai és John E. Sulston angol kutató. A díjjal jutalmazott orvosi kutatásokat egy talajban élő, egy milliméter hosszú állatkán, egy aprócska fonálférgen végezték. Latin neve Caenorhabditis elegans (továbbiakban C. elegans).

Ez a kevesebb mint ezer sejtből álló, kis nagyítású fénymikroszkóp alatt is jól megfigyelhető, átlátszó testű élőlény kiváló lehetőséget nyújt a sejtosztódások, differenciálódások és szervkifejlődések megfigyelésére, de ugyanilyen előnyös a genetikai vizsgálatokra is. A C. elegans életciklusa rövid, három és fél nap szobahőmérséleten. Könnyen fenntartható laboratóriumi körülmények között, és a mikroorganizmusokhoz hasonlóan nagy számban tenyészthető. Ivarilag megkülönböztethetünk női és hímtulajdonságokat egyszerre hordozó, önmegtermékenyítő hermafroditákat, valamint hímeket. Ezt a fonálférget azóta is előszeretettel alkalmazzák alapvető biológiai mechaszaponizmusok megértéséhez.

Az amerikai kutatók most a C. elegansnak a szaglást vezérlő idegsejtjeire koncentráltak. A szaglás – az ízleléssel és a tapintással – alapvető jelentőségű a fonalféreg tájékozódásában. Abban, hogy miként kerüli el a veszélyeket, keresi az élelmet és kutat a társa után. Azt már korábban megfigyelték, hogy a hím és a hermafrodita fonálférgek eltérően viselkednek táplálék jelenlétében. A hermafrodita az élelem közelében marad, a hím viszont elvándorol – a kutatók szerint azért, hogy egy társat keressen.

A Rochester kutatók felfedezése szerint a hermafrodita fonalférgek szagló receptorai érzékenyebben reagálnak a táplálék jelenlétére. A hímeknél normál körülmények között kevesebb szagló receptor aktív, lényegében elnyomják az élelemszerzés vágyát. Azonban, amikor a hímeket megfosztották az élelemtől, drámaian megugrott az élelmet kereső érzékelők aktivitása. De csak átmenetileg.

A kutatók azt találták, hogy a hím férgek egy idő után elhagyták a táplálékforrást, és a Petri-csésze közepe felé vándoroltak abba a reményben, hogy ott a hermafroditákkal párosodhatnak. Utóbbiak ellenben kevésbé voltak aktívak a társkeresésben, feltehetően azért, mert jobban érdekelte őket az etetés.