Az egykoron importált búza nyomait Anglia déli partjainál, Wight-sziget közelében találták meg brit kutatók. A most már víz alatt lévő részen – a kiemelt minták a tengerszint alatt 11,5 méter mélyről származnak - valaha hajókat építhettek, de biztosan kereskedtek is ezen a helyen.

A kutatók vizsgálataik során nem találtak búza polleneket, csak búza maradványokat, ami arra utal, hogy ezt a gabonát nem helyben termesztették, hanem a szárazföldről tengeri úton szállítottak ide. Ez azt is jelenti, hogy a kőkorszaki britek még sem éltek olyan elszigeteltségben, mint ahogy azt korábban gondolták.

A Science-ben publikáló szerzők szerint ez a nyolcezer éves lelet azért is különös, mert abban a térségben kétezer évvel később kezdődött a gabonatermesztés, de Észak-Németországban és Franciaországban is négyszáz évvel később indult meg ez a munka. A gabonatermesztés legkorábban kilencezer évvel ezelőtt honosodott meg a Balkánon, s terjedt el egész Európában – a minta a Közel-Keletről származik.

Hosszú időn át a Brit-szigetekre száraz lábbal lehetett eljutni, azonban tízezer évvel ezelőtt a felmelegedés hatására a tengerek szintje jelentősen megemelkedett, így megszűnt a szárazföldi kapcsolat – illetve elképzelhető, hogy nyolcezer évvel ezelőtt még létezett, s nem hajókon, hanem ezen a földnyelven keresztül vitték a máshol előállított gabonát.

A gabona DNS-e mellett tölgy, nyár, bükk maradványokat, valamint kutyák, farkasok, szarvasok, nyírfajdok nyomait is megtaláltak.