Hasonlóan izgalmas jelenség, egy gyűrűs napfogyatkozás 2012 májusában lesz Ázsiában. Teljes napfogyatkozásban legközelebb 2012-ben az ausztrálok gyönyörködhetnek.

Magyarországon legutóbb 1999. augusztus 11-én volt teljes napfogyatkozás, azt megelőzően 1842-ben, illetve 1485-ben takarta el hazánk felett a Hold a Napot. A következő teljes napfogyatkozásra 2081-ig kell várni, ezért becsüljük meg a mostani eseményt. Az 1999-es jelenség idején hazánkban százezrek keltek útra, hogy a teljes napfogyatkozás sávjában éljék át a kivételes eseményt. Az akkor árult különleges szemüvegeket jó ha elővesszük, mert most is veszélyes közvetlenül a Napba nézni. A jelenség Budapesten 8.04 perckor kezdődik, legnagyobb fázisát 9.27-kor éri el (ekkor a napkorong 78 százalékát takarja majd a Hold) és 10.57-kor ér véget.
A napfogyatkozás roppant egyszerű égi jelenség: a bolygónk körül keringő Hold időnként a Nap és a Föld közé kerül. A Nap és a Föld közé álló Hold eltakarja a központi égitestből érkező fénysugarakat, így elsötétül a Föld. (A Nap 400-szor nagyobb a Holdnál, de nagyjából 400-szor van távolabb tőlünk.) A Hold 357-407 ezer kilométer távolságban 27 nap 7 óra és 43 perc alatt járja körül a Földet. Miért nem láthatunk akkor mintegy 28 naponként napfogyatkozást? Mert a jelenség létrejöttéhez az szükséges, hogy a Hold a Föld Nap körüli keringési vonalába, az úgynevezett ekliptika síkjába kerüljön. Ez viszont ritkán fordul elő, mivel a Hold pályájának síkja ötfokos szöget zár be a Föld Nap körüli pályasíkjával. Ezért a Hold árnyéka legtöbbször nem érinti a földfelszínt, a csillagközi térben hol fölötte, hol alatta húzódik. Évente kétszer azonban a Hold pályája metszi az ekliptikát, ilyenkor elvileg bekövetkezhet a teljes napfogyatkozás, ehhez persze az kell, hogy abban az időpontban nappal legyen.

Teljes napfogyatkozás esetén a mindössze 100-200 kilométer átmérőjű árnyék a Hold keringése és a Föld forgása ­miatt gyorsan (másodpercenként 680 méteres sebességgel) végigrohan a földfelszínen. Az ebben a keskeny sávban tartózkodók teljes napfogyatkozásban gyönyörködhetnek, a totalitás sávjától távolodva viszont egyre kisebb mértékű részleges napfogyatkozás figyelhető meg. Különleges a gyűrűs napfogyatkozás. Ez akkor következik be, amikor a Naphoz közelebb vagyunk, a Hold pedig éppen távolabb van tőlünk. Ekkor a Hold korongja kisebb a Napnál, azaz nem tudja teljesen eltakarni a Napot.

A világ minden részén szokás volt, hogy ilyenkor nagy lármával és hangos zenebonával próbálták elűzni az égitesteket fenyegető gonosz lényeket. A középkori Európában az égi mérgezéstől való félelem miatt befedték a kutakat, és a pincékbe rejtőztek. Ilyesmi még a tizenkilencedik században is előfordult.

A honfoglalás kezdetét is egy napfogyatkozás alapján sikerült meghatározni. A bizánci császár, VI. vagy Bölcs Leó egyik krónikása ugyanis feljegyezte, hogy Bizáncban, délidőben „a nappal éjjelre változott". A további leírásban pedig az szerepel, hogy a bizánci sötétség után négy évvel jött a magyarok zöme a Kárpát-medencébe. Lakits Ferenc magyar csillagász számolta ki, hogy a Bizáncból látható napfogyatkozások közül egyedül a 891. augusztus 8-ai felel meg a krónika leírásának. A magyarok tehát 895-ben értek a Kárpát-medencébe.