Az éhes jószágok hangos dorombolásukba célzottan panaszos hangokat vegyítenek, ennek a kombinációnak pedig csak nehezen képes ellenállni az ember - mutatta ki egy brit tanulmány.Az emberek a macskák dorombolását az elégedettséggel párosítják. Egyes cicák azonban a táplálkozás, illetve a táplálékkeresés közben is dorombolnak.

Ahhoz, hogy a különbség okát kiderítse, Karen McComb, a Sussexi Egyetem kutatója és csapata tíz macska dorombolásáról készített hangfelvételt - egyszer pihenés közben, egyszer pedig akkor, amikor élelemért ácsingóztak. A kísérletben emberek is részt vettek: amikor a dorombolást osztályozniuk kellett, az étkezéssel kapcsolatosat kellemetlenebbnek és sürgetőbbnek ítélték meg, mint a pihenés közbenit - írta a Der Spiegel című német lap internetes kiadása a Current Biology című szaklapban megjelent tanulmányt ismertetve.

A megfigyelések függetlenek voltak attól, hogy az illetőknek volt-e valaha macskájuk vagy sem. A dorombolás kellemességérzetet keltő, illetve sürgető jellegét meghatározó döntő tényezőnek a mély alapba vegyülő szokatlanul magas frekvenciájú hang bizonyult. Abban az esetben, ha a kutatók eltávolították a magas hangot a felvételből, az alanyok a kunyeráló hangot is lényegesen kevésbé sürgetőnek ítélték meg. A különbséget tevő hang frekvenciája átlagosan 380 Hertz volt, tehát a kisgyerekek sírásának tartományába esett. Valószínűleg ezért nehéz nem tudomást venni a macskák kéregető hangjáról. Azonban nem mindegyik cica fejlesztette ki a dorombolásnak ezt a válfaját. Ennek kialakulása akkor a legvalószínűbb, ha a kedvencről egyvalaki gondoskodik, és nem nagy háztartásban él, ahol kevésbé figyelnek fel a dorombolására. A macskák tehát képesek megtanulni, hogyan változtassák meg dorombolásukat úgy, hogy az sikerre vigye őket - vonták le a következtetést a kutatók.