A Nereusszal május 10-én szakadt meg a kapcsolat, míg a merülési helyszín közelében egy nappal később egyértelműen a tengeralattjáróról származó anyagokat lehetett látni. Ezekből következtettek arra, hogy a megannyi kalandot átélt kísérleti eszköz összeroppant a hatalmas nyomáson – ha tízezer méter mélyre jutott, akkor ezer atmoszféra nyomást viselt el.

A Nereus munka közben

„A Nereus segítségével olyan helyekről szerzett különleges információkat a tudományos közösség, ahonnan korábban nem voltak ismereteink. Olyan kérdésekre sikerült választ kapni, amely kérdéseket korábban feltenni sem mertünk" – idézte Timothy Shank, a Woods Hole Oceanográfiai Intézet (WHOI) munkatársának szavait a BBC.

A nyolcmillió dollárból 2008-ban épített robot önálló manőverezésre is képes volt, de merüléseinek többségében távvezérelve működött – a távoli kapcsolattartást a maga után húzott kábelen keresztül biztosították. A Föld legmélyebb óceáni árkaiban is biztonságosan merülő eszköz mozgását újratölthető lítiumion-akkumulátorok biztosították, nagy sávszélességű optikai kábelek működtették, a legkorszerűbb vezérlő eszközökkel szerelték fel.

A Nereusnak köszönhetően 2009-ben hosszú kihagyás után tért vissza az emberiség a Föld legmélyebb pontjára. Azt megelőzően több mint egy évtizede (egészen pontosan 1998-ban) járt 10900 méteres mélységben ember alkotta szerkezet. A Nereus extrém körülményeket bírt ki, hiszen a Mariana-árok két kilométerrel mélyebb, mint amilyen magas a Mount Everest, a nyomás meg 1100-szorosa a felszíninek.

Az első ilyen mélységet elérő eszköz a Jaques Piccard és Don Walsh svájci tengeralattjárója, a Trieste volt, ami 1960-ban járta meg a Mariana-árkot a két építővel a fedélzetén. 2012 márciusában újabb ember ereszkedett a mélybe: az Avatar filmrendezője, James Cameron. A mélységet meghódító egyszemélyes tengeralattjárója, a Deepsea Challenger Ausztráliában készült, a 11 tonna súlyú és több mint 7 méter hosszú „függőleges torpedón" éveken át nagy titokban dolgozott Cameron mérnökcsapata. Az akár 1100 atmoszféra nyomásnak is ellenálló parányi fülke vastag acélból, míg az oszlopszerű szerkezet többi része szintetikus habból készült, így biztosítva az emelkedéshez szükséges megfelelő felhajtóerőt. A tengeralattjárót annyi kamerával és fényforrással szerelték fel, hogy gyakorlatilag egy víz alatti TV-stúdióként funkcionált. A rengeteg elektronika még szűkösebbé tette az akkor 57 éves Cameron mozgásterét, aki három órát töltött a földfelszín legmélyebb pontján. A Nereus 2009-ben tíz órán át lebegett a Mariana-árokban.

A Nereus a Woods Hole Óceanográfiai Intézet tulajdona volt, ám elvesztésével mégsem marad tengeralattjáró nélkül az intézet, hiszen Cameron tavaly nekik adta a Deepsea Challengert.