Az amerikaiak által alkalmazott eljárás megegyezett azzal, amellyel 1997-ben a világ első klónozott emlősállatát, Dolly bárányt létrehozták. Dolly létrejötte után a kutatók szinte minden, a kezük ügyébe eső állatot klónozták.

A dél-koreai Hwang Woo-suk 2004 májusában pedig már arról számolt be, hogy a világon elsőként sikerült létrehozniuk emberi embrionális őssejtvonalat klónozással. 2005-ben pedig 11 olyan embrionális őssejtvonal előállításáról adtak hírt, amelyeket különféle genetikai rendellenességgel rendelkező betegek testi sejtjeiből hoztak létre ugyancsak klónozással. 2006 januárjában azonban kiderült, hogy mindkét tanulmány adatai hamisak voltak. A módszer humán sejtekkel nem működött.

A legismertebb klónozási technika a testi sejtek magjának átvitelén (Somatic Cell Nuclear Transfer, SCNT) alapuló eljárás. Ilyenkor a klónozni kívánt állatból kinyert felnőtt testi sejt magját egy olyan petesejtbe teszik, melynek magját korábban eltávolították. Ezt követően osztódásra bírják a létrehozott új sejtet, és az így létrejött embrióklónt beültetik egy nősténybe.

A megszülető élőlény minden sejtmag-DNS-e, így minden öröklött tulajdonsága azonos az eredeti testi sejt donorjáéval. SCNT módszer alkalmazásával született Dolly is. A New Scientist szaklapnak nyilatkozó Dieter Egli, a New yorki Őssejt Laboratórium vezetője szerint a nagy kérdés az, hogy a klónozási technika használható-e emberek esetében is?

Egli és munkatársa, Scott Noggle felnőtt bőrsejt kromószómáit vitték be emberi petesejtbe. A szokásos módon eltávolították a petesejt kromoszóma állományát - az embrió fejlődése a 6-12 osztódás között megállt. Azonban, amikor a petesejt génkészletét nem szedték ki, az embriók ötöde tovább fejlődött egészen a blasztocita állapotig. Az így kifejlődött 13 embrióból kettőben humán embrionális őssejteket izoláltak.

Most azokat a faktorokat keresik, amelyek lehetővé teszik, hogy a sejtosztódás egészen a blasztocita állapotig eljusson.