A kísérleti tankönyvekben megfogalmazottakkal szemben a magyar nyelv finnugor rokonságának kérdéséről nem folyik vita a tudományban. Az említett kiadványok azon szöveghelyei, amelyek megkérdőjelezik a magyar nyelv finnugor rokonságát, nincsenek összhangban a tudomány jelenlegi állásával. Azok az álláspontok, amelyek a magyar nyelv finnugor rokonságát megkérdőjelezik, nem tudományos, hanem dilettáns álláspontok. Szereptévesztés, ha egy tankönyv szerzője a tudományos és a dilettáns álláspont közti vitához kíván hozzájárulni.

A nyelvészek és irodalmárok szerint egy tankönyvnek nem lehet feladata tudományos kérdésekben állást foglalni, feladata csupán az lehet, hogy a tudomány adott állása szerint elfogadott tudományos eredményeket közérthetően megfogalmazza, vagy különböző tudományos álláspontokat mutasson be. Középiskolásoktól nem várható el, hogy nyelvtörténeti kérdésekben önálló véleményt alkossanak.

Súlyos, tudománymódszertanilag elfogadhatatlan kategóriahibáról tanúskodnak azok az állítások, amelyek összekeverik a nyelvrokonságot a genetikai rokonsággal és a néprokonsággal. Ez a hiba egy tankönyvben különösen káros, mert hibás következtetésekhez vezet. A tudomány természetesen folyamatosan változik. Ugyanakkor azt, hogy egy adott időpontban mely állítások tekinthetők elfogadottnak és melyek megcáfoltnak, nem az adott tudományág kutatási módszereinek alkalmazásában járatlan amatőrök, hanem tudományos közösségek döntik el. A könyvkiadók súlyos felelőssége, hogy az ifjúság képzettségét, gondolkodását, szemléletét alapvetően befolyásoló oktatási anyagokat tankönyvvé nyilvánításuk előtt – az MTA segítségét igénybe véve – az azokban érintett diszciplínák kompetens szakembereivel véleményeztessék.

QUO VADIS, SCHOLA HUNGARICA? Tények vagy blöffök képezik-e a tananyagot? címmel írt elemzést Honti László az MTA rendes tagja, a Károli Gáspár Református Egyetem professor emeritusa, az MTA Nyelvtudományi Intézetének tudományos tanácsadója. A 2014-ben Széchenyi-díjat elnyerő nyelvész kritikájában kiemeli: „szükséges az oktatásért felelős hatóság figyelmét a Magyar Tudomány hasábjain is felhívni arra, hogy némelyek áltudományos nézetekkel próbálják félrevezetni a tanulóifjúságot." A könyvekben található dilettáns megnyilatkozásokat a nyelvész tudományos szempontból igen mulatságosnak tartja, de mivel megfogalmazóik a gyanútlan embereket, különösen pedig a diákokat akarják a mákonnyal elkábítani, szerinte ezek voltaképpen megtévesztési kísérletek tragikomikus megnyilvánulásai. Egyes tankönyvírók és egyéb „oktatási szakemberek", úgy látszik tehát, kokettálnak a dilettánsokkal.

Elemzése végén a következőt írta Honti László: 2014. november 28-án reggel az egyik tv-csatornán az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet igazgatója azt kérte, hogy az intézetének kiadványaiban tapasztalt hibákra hívják fel a figyelmet az olvasók; hát ő ezt most nyelvészeti szempontból megtette. „Az általam felsorolt melléfogások válogatott kis csokra azonban nem egyszerűen a „hibák" kategóriájába tartozik, hanem az elképesztő tudatlanság vagy a szándékos félrevezetés tananyagként való gátlástalan terjesztése végett tett kísérletnek minősül. Összefoglalóul azt mondhatom ezekről a nyomdatechnikailag igényes kiadványokról, hogy a külcsín megvan ugyan, de a belbecs részben siralmas."

A teljes cikk itt érhető el.

A három „munka":

Herber Attila - Kampós András: Történelem munkafüzet 9-10. Kísérleti tankönyv. 1. kiadás. Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, Budapest, 2014,

Németh György - Borhegyi Péter: Történelem 9. Kísérleti tankönyvek. 1. kiadás. Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, Budapest. 2014.,

Száray Miklós: Történelem 9. A négyosztályos gimnáziumok és a szakközépiskolák számára. Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó, Budapest, 2013,