A láva formájában a felszínre jutó, nem ritkán 1000 Celsius-fokos kőzetolvadék igen hamar elveszíti a gázait és kikristályosodik, ezért nem ad kellően hű képet a több kilométer mélyen rejtőző magma tulajdonságairól. Korábban a kutatók úgy vélték, a magma elérése az óceánközépi hátságokon a legígéretesebb, hiszen az óceáni kéreg ott a legvékonyabb. Ilyen helyeken azonban még nem fúrtak, mert ezek a hátságok több ezer méterrel az óceán vízszintje alatt rejtőznek, úgyhogy technikailag elég bonyolult eljárás.

Nemrégiben egy amerikai cég, az Ormat Technologies egy geotermális programhoz végzett kutatófúrásokat Hawaiin, és legnagyobb meglepetésükre friss magmába fúrtak bele, méghozzá nem is egyszer. A furatban az olvadék szinte azonnal emelkedni kezdett, mintegy 6 métert, majd kihűlve üvegszerűvé dermedt. A lelet különlegessége, hogy az olvadék dácitos összetételű, ami egyébként szinte sosem fordul elő Hawaiin, ahol a bazaltos, hígan folyó lávák a jellemzők. A dácit ezzel szemben magas kovasavtartamú, erősen viszkózus magma eredménye.

A szerencsés fúrást elemző kutatócsoport vezetője, Bruce Marsh, a Johns Hopkins Egyetem professzora ahhoz hasonlította a felfedezést, mint amikor egy régóta keresett különleges állatfajt a saját élőhelyén sikerül megtalálni és megfigyelni. Az eleven magma megtalálása azért rendkívül jelentős, mert először tudják tanulmányozni ott, ahol ténylegesen van, és olyan állapotában, amilyenben a felszínre kerülve sosem mutatkozik meg.

Magma