NASA / Reuters

A viharzóna vándorlásának az üteme évtizedes átlagban az északi félteként 52 kilométer, a délin 63 kilométer. A viharzóna mozgási sebessége tehát már ismert, arról azonban megoszlanak a vélemények, hogy pontosan mi állhat a jelenség hátterében. Az alapvetően a széndioxid számlájára írható üvegházhatás felerősödése, esetleg a halogénezett szénhidrogének számlájára írható ózonréteg lebomlása?

Egyikre sincs bizonyíték. Ha az utóbbi magyarázza a változást, akkor reménykedhetünk abban, hogy (a légkört károsító gázok betiltására született montreáli jegyzőkönyv elfogadásának és betartásának köszönhetően) hamarosan helyreáll az ózonréteg és akkor a viharzóna sem vándorol tovább a sarkok felé.

A Nature cikket jegyző James Kossin, az amerikai Nemzeti Oceanográfiai és Légköri Hivatal (NOAA) kutatója csupán abban biztos, hogy a jelenség létezik és valamit tenni kell. „Ha az ózonréteg károsodása a hibás, akkor a helyzet valószínűleg stabilizálódik a század közepén, amikorra várhatóan jelentősen lecsökken a légkörben az ózonkárosító anyagok mennyisége. Ha éghajlatváltozás a legfontosabb tényező, akkor nem tudjuk, hogy mi vár ránk a jövőben."

A NOAA kutatói szerint a trópusi viharok vándorlása globális jelenség regionális eltérésekkel. A változás a Csendes-óceán nyugati térségében és az Indiai-óceán déli részén különösen jelentős, míg az Atlanti-óceán térségében és Csendes-óceán keleti részén szinte alig észlelhető. Az Indiai-óceán északi részén ráadásul néhány ciklon éppen az Egyenlítő irányába vonul.

A ciklonok, tájfunok és hurrikánok Egyenlítőtől való távolodásának logikus következménye lehet, hogy az Egyenlítő közvetlen közelében várhatóan egyre kevesebb ilyen természeti csapást kell elviselni, míg attól délre és északra olyan helyeken is megjelennek a viharok, ahol eddig ezek nem tomboltak. Julian Heming a brit meteorológiai szolgálat szakértője ugyanakkor azt nyilatkozta a BBC-nek, hogy a viharzóna vándorlása nem jelenti azt, hogy az Egyenlítőhöz közel élőket nem fenyegetik a viharok. A Bopha tájfun 2012-ben, a Haiyan tájfun pedig 2013 novemberében – ez utóbbi tájfunt tartják a legerősebb ilyen meteorológiai képződménynek az időjárás-vizsgáló állomások létezése óta – az Egyenlítő közelében tombolt. A viharok elmaradásának sem lehet maradéktalanul örülni: ez ugyanis egyes területeken vízhiányt okozhat.