A boldog őstulokpár Győry András Botond

A két állat ráadásul igen kalandos módon került egymás mellé. A Hortobágyon a fiatal bikákat és üszőket külön tartják. A Laviniának nevezett „kívánós” tehén azonban a bikákhoz vágyott, és átugrotta a kerítést. Ott aztán megesett az, ami ilyenkor szokott: Lavinia vemhes lett. Mivel őt mindenképpen be kellett fogni, Budakeszire hozták el, és a mellé kiválasztott bika, Lupo akár lehetett a leendő utód apja is. Mindenesetre a néhány hetes karantén idején egy pár lettek, a bika azóta is védelmezi a tehenet, melynek nyárra jöhet világra a borja.

A szarvasmarha ősének számító és a barlangrajzokon sok helyütt szereplő kérődző utolsó vadon élő példányát Lengyelországban az 1600-as években lőtték ki. Ám az 1920-as években Németországban a régi leírások alapján ősi marhafajták visszakeresztezéséből, gondos nemesítéssel folyamatosan létrehoztak egy olyan fajtát, amely a legjobban hasonlít a hajdani elődre, igaz, ez még kisebb volt, mint a hajdani, bölényeknél is nagyobb valódi őstulok.

Később, különböző fajták pároztatásával kezdődött újabb projektek segítségével tovább közelítették a célt, amelyhez állítólag a Hortobágyi Nemzeti Parkban 1997-től folyó, minimális emberi beavatkozással zajló, ridegtartású szelekciós tenyésztési program áll a legközelebb. Jelenleg mintegy hatvan állat alkotja az itteni állományt.