Az említett pénzforrás az 1 százalékos adófelajánlásokból származik: aki nem irányítja egy konkrét szervezethez vagy intézményhez az általa fizetett SZJA 1 százalékát, az ebből a pénzből olyan közösségi célokat támogathat, mint a parlagfűmentesítés vagy a szemetes közterületek megtisztítása. Utóbbira az idei évben 34 ezer adózó jóvoltából összesen negyedmilliárd forint jut, ennek egy részére pályázott sikeresen a győri Reflex Környezetvédő Egyesület. A pályázati pénzből öt Győr- Moson-Sopron és egy Veszprém megyei község huszonöt helyszínén számolják fel az illegális hulladéklerakókat. Az előzetes számítások szerint közel 600 köbméter építési törmeléket és háztartási hulladékot juttatnak el közmunkások, civil önkéntesek és helyi vállalkozók közreműködésével a győri Kommunális Szolgáltató Kft.lerakóiba. A költségek 80 százalékát fedezi a pályázaton elnyert pénz, 15 százalékra tehető az önkéntesek által felajánlott természetbeni segítség (emberi munka, teherautó, markoló), 5 százalék pedig az érdekelt önkormányzatok anyagi hozzájárulása.

Az akció első felvonásaként az 1200 lakosú Győr megyei Kunszigeten mintegy 120 köbméter hulladékot szállítottak el nyolc helyszínről. A következő lépésben a hétvégén a tényői illegális lerakó felszámolására kerül sor. A Reflex szerint önmagában a szabadtéri nagytakarításnak nincs sok értelme, a hatás ugyanis nem lesz hosszú távú: a megtisztított területen hamarosn újra megjelenik a szemét. Meg kell tehát változtatni a ma még általánosan jellemzőnek tekinthető "hulladékelhagyó" szemléletet is. Ennek érdekében a programba bevont településeken az önkormányzattal együttműködve tájékoztatókat tartanak a diákoknak az iskolákban, a falvak lakóival pedig fórumon beszélik meg, hogy mit kellene másként csinálni a környezet megóvása érdekében.

Ugyanakkor a források bővítésére is szükség lenne. Egy 2006-ban készült felmérés szerint a kommunális hulladéknak jelenleg már csak az 1 százaléka kerül illegálisan a környezetbe, ám még ez a nagy valószínűséggel alábecsült adat is azt jelenti, hogy 230 ezer köbméternyi szemét sorsáról kellene gondoskodni, amire a 250 millió forint nyilvánvalóan nem elegendő. Ráadásul feltehetően az előbb jelzettnél jóval több szemétről is szó lehet. A megfelelő szemétszállítási és ártalmatlanítási infrastruktúrával, illetve kultúrával rendelkező Szegeden tavaly a város összes kommunális hulladékát szisztematikusan felmérték, és kiderült, hogy a legális csatornákon keresztül beérkező 130 ezer tonnányi szemét mellett még nagyjából 50 ezer köbméter (azaz nagyjából 10 ezer tonna) gazdátlan hulladékkal is számolni kell - ami jóval több a fenti becslésben szereplő 1 százalékos aránynál.

A számok azt is megmutatják, hogy a szemétkezelésnek ez a módja (amikor a hulladékot a gazdája az árokparton vagy az erdőszélen "felejti", és onnan kell eltakarítani) fajlagosan jóval drágább, mint a szervezett szemétszállítás. Az előbbi esetben ugyanis a szemétkupacokat fel kell deríteni, át kell vizsgálni - hogy nem tartalmaznak-e veszélyes hulladékot -, és el kell szállítani, méghozzá sok esetben nehezen megközelíthető, az ártalmatlanítás helyszínétől nagy távolságra fekvő helyekről. (És akkor még a szemét tulajdonosának a kiszállítással kapcsolatban felmerült költségeit nem is vettük számításba). Vagyis mindenki sokkal jobban járna, ha az ilyen kupacokat a "szemételhagyók" nem valahová a természetbe vinnék, hanem egyszerűen leszórnák a kapujuk előtt. Ezt a felismerést tükrözi egyébként a legtöbb településen évente megrendezett lomtalanítás is.