Szoftverrel védik a cápákat
Az újonnan kifejlesztett iSharkFin nevű szoftver segít megóvni a veszélyeztetett cápafajokat, és az illegális cápauszony-kereskedelemben is hasznos eszköz lehet. A szoftvert az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) a spanyol Vigói Egyetemmel közösen fejlesztette.
A vámhivatal dolgozói, a halpiacokat felügyelő hatóságok, de akár halászok, akik el akarják kerülni, hogy védett fajok akadjanak a hálójukba, profitálhatnak az iSharkFin használatából - mondta Monica Barone, a FAO Halászati és Akvakultúra Osztályának a szoftverért felelős csapatának vezetője.
A projektet 2013-ban indították, miután a Washingtoni Egyezmény vagy más néven CITES (Convention on International Trade in Endangered Species of Wild Fauna and Flora - Egyezmény a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről) alá öt cápafaj is bekerült.
Az eszköz a gépi tanulási módszerekre építve kínál egyfajta tudásbázist a kikötői, piaci vagy vámellenőrzést végző személyek és halkereskedők számára, akik nem rendelkeznek megfelelő taxonómiai ismeretekkel. A szoftver felhasználója feltölt egy képet, majd kiválaszt néhány, az uszonyra és az állatra jellemző ismertetőjegyet, majd egy algoritmus összeveti az információkat a memóriában tároltakkal és az alapján beazonosítja a cápafajt – mindezt alig pár perc alatt. Már készül a táblagépekre és okostelefonokra optimalizált verzió is, ezzel szélesítve a felhasználási lehetőségeket.
Jelenleg a leglátványosabb ismertetőjel, a hátuszony alapján 35 cápafaj beazonosítására képes a szoftver, ezek a nemzetközi kereskedelemben leggyakrabban szereplő fajok. Bár további fajokkal bővül majd az adatbázis, a munkát nehezíti, hogy egyes cápafajok ritkasága jelentősen megnöveli az adatgyűjtéshez szükséges időt.
Egy tanulmány szerint a lehalászott cápák száma évente akár a 73 milliót, a teljes állomány hat százalékát is meghaladhatja. Ez nem csupán magasabb a fajfenntartáshoz szükséges értéknél, tekintve, hogy a cápa azon fajok közé tartozik, amelyek lassan érik el az ivarérett kort és kevés utódjuk van, de négyszerese a FAO adatbázisában szereplő és a hivatalos statisztikákra építő adatnak.
A nagy különbség okát sokan a „cápauszony-leválasztás" rovására írják, amikor a hal uszonyát levágva az állatot visszadobják a tengerbe. Ez a gyakorlat sok országban tiltott, és a cápauszony kereskedelme csak abban az esetben megengedett, ha az egész halat hasznosítják.
A projektet 2013-ban indították, miután a Washingtoni Egyezmény vagy más néven CITES (Convention on International Trade in Endangered Species of Wild Fauna and Flora - Egyezmény a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről) alá öt cápafaj is bekerült.
Az eszköz a gépi tanulási módszerekre építve kínál egyfajta tudásbázist a kikötői, piaci vagy vámellenőrzést végző személyek és halkereskedők számára, akik nem rendelkeznek megfelelő taxonómiai ismeretekkel. A szoftver felhasználója feltölt egy képet, majd kiválaszt néhány, az uszonyra és az állatra jellemző ismertetőjegyet, majd egy algoritmus összeveti az információkat a memóriában tároltakkal és az alapján beazonosítja a cápafajt – mindezt alig pár perc alatt. Már készül a táblagépekre és okostelefonokra optimalizált verzió is, ezzel szélesítve a felhasználási lehetőségeket.
Jelenleg a leglátványosabb ismertetőjel, a hátuszony alapján 35 cápafaj beazonosítására képes a szoftver, ezek a nemzetközi kereskedelemben leggyakrabban szereplő fajok. Bár további fajokkal bővül majd az adatbázis, a munkát nehezíti, hogy egyes cápafajok ritkasága jelentősen megnöveli az adatgyűjtéshez szükséges időt.
Egy tanulmány szerint a lehalászott cápák száma évente akár a 73 milliót, a teljes állomány hat százalékát is meghaladhatja. Ez nem csupán magasabb a fajfenntartáshoz szükséges értéknél, tekintve, hogy a cápa azon fajok közé tartozik, amelyek lassan érik el az ivarérett kort és kevés utódjuk van, de négyszerese a FAO adatbázisában szereplő és a hivatalos statisztikákra építő adatnak.
A nagy különbség okát sokan a „cápauszony-leválasztás" rovására írják, amikor a hal uszonyát levágva az állatot visszadobják a tengerbe. Ez a gyakorlat sok országban tiltott, és a cápauszony kereskedelme csak abban az esetben megengedett, ha az egész halat hasznosítják.
