Szokatlan jelenségeket okoznak a Titán felszínén azok a nitrogénbuborékok, amelyeket egy új kutatás szerint a Szaturnusz-hold tengerei táplálnak.

Az űrkutatók már korábban is észlelték, hogy a Cassini műholdképein időről időre amorf alakzatok bukkannak fel, majd tűnnek el, de eddig nem tudták, pontosan mi okozza a „varázssziget”-jelenséget.

A Titán folyékony tengereit metán, illetve etán alkotja, melyek elkülöníthető rétegekként ülepednek le. Az esőzések azonban felkavarják az iszapszerű trutymót, ami által nitrogénbuborékok keletkeznek.

„Ha egy csészényi titáni metánesőt öntesz egy tóba, abból tizenöt csészényi nitrogéngáz képződik” – magyarázta a Space.com hírportálnak Michael Malaska, a NASA Jet Propulsion Laboratory bolygókutatója. A kutatás alapján tehát a Cassini ezeket a buborékokat észlelte, amint időről időre felbukkannak a tengerek felszínén. Egy másik lehetséges magyarázat szerint a hőmérséklet-változás miatt melegedhetnek fel a Titán tavai és tengerei annyira, hogy a nitrogénbuborékok felszállhassanak a felszínre.

„Varázsszigetek” a Cassini űrszonda felvételén NASA/JPL/Cornell

Mivel a Titán a Földön kívül az egyetlen olyan égitest a Naprendszerben, amelynek folyékony tengerei vannak, régóta a bolygókutatók figyelmének fókuszában áll. A NASA több expedíciót is tervbe vett a hold egzotikus környezetének mélyebb tanulmányozására: a Titan Mare Explorer (TiME) szonda a tengeren szállna le, és a felszínen lebegve gyűjtene adatokat, de azt is tervezik, hogy egy tengeralattjárót pottyantanak a holdra. Az ambiciózus küldetéseknek azonban éppen a nitrogénbuborékok felfedezése tehet keresztbe: félő, hogy a felhevült szondák maguk is buborékokat gerjesztenének, ellehetetlenítve a megfigyeléseket. A másik opció a Cassini, csakhogy a műhold nem a Titán körül kering, hanem néha elhúz mellette, így csak rövid megfigyeléseket lehet végezni vele, ezért egyelőre lehetetlen megállapítani, mennyi ideig maradnak fenn a varázsszigetek, mielőtt elnyelné őket a metántrutyi.