Brutális dínót találtak Dél-Patagóniában

Tucatnyi elefánt súlyával vetekedett az a 65 tonnás dinoszaurusz, amelynek csontjait a közelmúltban ásták ki Argentínában, egészen pontosan Dél-Patagóniában. A huszonhat méter hosszú behemót a valaha élt legnagyobb szárazföldi élőlény lehetett.
Forrás: drexel.edu

A Dreadnoughtus schrani fajként lajstromozott dinoszaurusz a titanoszauruszok csoportjának legjobb állapotban fennmaradt példánya, csontjainak mintegy 70 százalékát feltárták - olvasható a Scientific Report című szaklapban megjelent tanulmányban. Üröm az örömben, hogy néhány csigolya nem, míg a koponya részlegesen került elő. Szerencsére a combcsont és a felkarcsont teljes épségben megmaradt, ezek alapján igen nagy pontossággal sikerült belőni a faj méreteit. Ezek alapján derült ki, hogy a nagyközönség számára tegnap bemutatott lény volt a földön valaha élt legnagyobb élőlény. A korábban ismert legnagyobb tömegű dinoszauruszt szintén Patagóniában találták, az Elaltitan a kutatók szerint 47 tonnás lehetett.

„A növényevő Dreadnoughtus schrani elképesztően hatalmas volt" - idézték a hírügynökségek Kenneth Lacovara-t, a Drexel Egyetem munkatársát, aki 2005-ben Dél-Patagóniában fedezte fel a 75-77 millió évvel ezelőtt élt Dreadnoughtus schrani fosszilis csontvázát. A tucatnyi elefánt, illetve több mint hét T-rex súlyával egyenértékű élőlényről a csontok vizsgálata alapján azt is megállapították, hogy amikor elpusztult, még nem volt teljesen kifejlődve. (Lehet, hogy néhány tonnával nagyobb lehetett volna kifejlett korában.)

A 2005-09 között kiásott csontváz kivételesen teljes - a csontoknak a 45 százaléka, illetve az egyes csonttípusoknak a 70 százaléka előkerült. A nem mindennapi példánytól több mint 100 csont megmaradt: így például a 9 méter hosszú farok csigolyáinak nagy része, a majdnem 1 méter átmérőjű nyakcsigolya, a lapocka, számos borda, lábujjak, egy karom, az állkapocs egy kis része egyetlen foggal. Ez azért fontos, mert a korábban felfedezett szuper termetű dinoszauruszok maradványai töredékesen kerültek elő, ezért a Dreadnoughtus schrani példátlan lehetőséget kínál az ilyen hústornyok anatómiájának és biomechanikájának vizsgálatára.

Forrás: drexel.edu

A hatalmas méretekből következik, hogy ezekre a növényevőkre nem a gyors helyváltoztatás volt a jellemző. Vélhetően hosszú időt töltöttek egy helyben, 11 méter hosszú nyakukat kilenc méter hosszú farkuk egyensúlyozta ki, így tudtak rengeteg növényt felfalni. Akár egy órán keresztül is egy helyben állhattak, amíg volt levél a jó pár méter sugarú körben elérhető fákon és a páfrányokon. Majd odébb cammogtak és folytatták a rágcsálást.

NOLBLOG
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.