Bolond Nobel cickányevésért, vízen járásért
Egy amerikai tudományos viccmagazin, az Annals of Improbable Research 1991 óta évente ítéli oda az Ignobel-díjat, a Nobel-díj paródiáját a teljesen haszontalan, mulatságos felfedezésekért és kezdeményezésekért. Az idei Ignobel-díj nyerteseit a megszokott helyszínen, Cambridge-ben, a Harvard Egyetem Sanders Színházában jelentették be.
Az idei díjazottak közül minden kétséget kizáróan a belorusz elnök, Alexandr Lukasenko a legismertebb. Az elnök azzal érdemelte ki az elismerést, hogy 2011-ben a „Belarusz Köztársaság” napján betiltotta a tapsolást. A rendőrség pedig azzal, hogy a rendelet megsértésére hivatkozva lecsukott egy félkarú embert.
A Sanders Színházban azonban a tudomány is képviseltette magát. A Lund Egyetem kutatócsoportja arra az előremutató jelenségre jött rá, hogy a ganajtúróbogarak a csillagok segítségével navigálnak s nem a Hold mozgását követik, ahogyan azt korábban gondolták. Az orvosi díj a tokiói Teikyo Egyetemre került. Masanori Niimi és hat társa kiderítette, hogy a szívátültetésen átesett egerek tovább élnek, ha zenét hallgatnak. Az egerekre legnagyobb hatással Verdi Traviatája volt, Mozartot már kevéssé kedvelték, míg a legkisebb terápiás hatása Enya zenéjének volt.
Brad Bushman, az Ohio Állami Egyetem kutatója a pszichológiai díjat nyerte el, miután megerősítette, amit eddig is tudtunk, hogy pár pohár alkohol után magabiztosabbnak, vonzóbbnak érezzük magunkat. Nem kevésbé előremutató néhány skót munkássága. Ők azt publikálták, hogy minél tovább fekszik egy tehén, annál valószínűbb, hogy hamarosan feláll. Ám, ha feláll, senki sem tudja, hogy mikor fekszik le újra. A kísérlethez szenzorokat csatoltak a tehenek lábára, hogy megfelelően igazolják a fekve, illetve állva eltöltött időt.
A fizikai díjat bezsebelő olasz kutatás a vízen járás képességét elemezte, a mérnöki díjazott egy elektromechanikus rendszert tervezett a repülőgép-eltérítők elfogására. A kémiai díjat japán kutatók vehették át, miután kimutatták, hogy a hagyma által okozott könnyezés összetett biokémiai folyamat. A régészeti díjasok – a nevüket tapintatból nem írjuk le – cickányokat főztek meg, majd a kísérleti alanyokkal egészben lenyelették az apró rágcsálókat. A következő napok alapos székletvizsgálatából megállapították, hogy milyen csontok oldódnak fel az emberi emésztőrendszerben, és melyek nem. A közegészségügyi díj egy thaiföldi orvoscsoporté lett, miután kidolgozták a nemiszerv visszavarrásának új módszerét, ami azonban nem alkalmazható, ha az amputált péniszt egy kacsa korábban megkóstolta.
Az elismeréseket idén is Nobel-díjas tudósok, többek közt Eric Maskin (közgazdasági 2007), Dudley Herschbach (kémia 1986) Roy Glauber (fizika 2005), Frank Wilczek (fizika 2004) adták át. Az egyáltalán nem komoly ünnepség alatt Glauber professzor egy söprűvel a kezében ült, majd időnként a színpadra sietett, hogy a közönség által odadobált papírrepülőktől megtisztítsa a pódiumot.
Eddig egyetlen ember nyerte el az IgNobelt és a valódi Nobel-díjat. Ardre Geim 2010-ban az egyrétegű grafitréteg, azaz a grafén létrehozásáért fizikai Nobel-díjat vehetett át. A bolond Nobelt 2000-ben érdemelte ki: Michael Berry kollégájával közösen mágneses alapú lebegtetéssel kísérleteztek, aminek a kapcsán egy békát emeltek a levegőbe.
Magyar, illetve magyar származású tudósok eddig három alkalommal érdemelték ki a kétes értékű elismerést. Legutóbb öt éve egy szegedi kutatónő futott be, aki japán kollégáival egy nyálkagomba útkeresését elemezte. Tóth Ágota 2000-ben a Nature-ben publikált cikkében arra világított rá, hogy két objektum között a legrövidebb utat nemcsak matematikai formulákkal, hanem biológiai modellel is meg lehet találni. Erre jó a nyálkagombák útkereső módszerének megfigyelése. Tóth Ágota lapunknak 2008-ban azt mondta: lehet viccelődni ezzel a közleménnyel, ami először nevetésre késztethet, majd elgondolkoztat. Egyébként nagyon sok kutató örülne, ha életében egy Nature-cikke megjelenhetne.
Az első magyar vonatkozású IgNobel-díjat 1991-ben Teller Ede kapta: (Lukasenkóhoz hasonlóan) békedíjat a béke szó jelentésének megváltoztatásáért (a csillagháborús tervek okán); 2005-ben pedig Gál József kapott elismerést a pingvinek székletürítésének folyadékdinamikai leírásáért.
