Boldog bolygó
A múlt héten, a fenntartható fejlődésről szóló Rio+20-csúcstalálkozó előtt tették közzé a boldogbolygó-index (Happy Planet Index, HPI) legfrissebb adatait. A londoni New Economics Foundation által kidolgozott mérőszám az emberi jólét elérésének ökológiai hatékonyságát méri. A Nic Marks által kidolgozott alternatív gazdasági mutató a jelenlegi és a jövőbeni jólét között feszülő ellentétet próbálja kimutatni.
Ehhez három adatot kell figyelembe venni: az adott ország lakosainak várható élethosszát, élettel való elégedettségét, amit kérdőív segítségével határoznak meg, és az országok ökológiai lábnyomát. Ez utóbbi szám azt fejezi ki, hogy adott technológiai színvonalon egy országnak mekkora területre és mennyi vízre van szüksége az önfenntartáshoz és a megtermelt hulladékkal és szén-dioxiddal kapcsolatos problémák megoldásához.
Minél nagyobb az ökológiai lábnyom, annál nagyobb környezeti terhet jelent az adott ország bolygónk számára, és annál nehezebb hosszú távon fenntartani gazdasági fejlődését.
A New Scientist múlt héten megjelent HPI-elemzéséből az derül ki, hogy a nemzetek HPI-rangsorolása egészen más képet mutat, mint a GDP (bruttó nemzeti össztermék) alapján.
Az egy főre eső GDP alapján készült világtérképen Afrika jó része alig látható, az anyagi jólét biztosításában élen járó Nyugat-Európa, USA és Japán azonban óriási területként vöröslik. Az egy főre eső HPI alapján készült térkép legzöldebb – azaz a nemzeti erőforrásokat a hosszú és elégedett életű lakosok érdekében leghatékonyabban felhasználó – országai közé tartozik viszont pl. Costa Rica és meglepő módon Banglades is.
Nagy kérdés, hogy Kína és India képes-e korlátozni ökológiai lábnyomát, és a már most is óriási és gyorsan növekvő gazdaságát zöldebbre változtatni. Saamah Asdallah, az új HPI-jelentés vezető szerzője abban reménykedik, hogy a „jól felfogott önös érdek” egyre inkább fenntartható útra tereli ezeket az országokat is.
Ám másoknak, így a fogyasztásban élen járó olyan országoknak, mint például az USA, is össze kell húzniuk a nadrágszíjukat. Még Costa Rica ökológiai lábnyoma is túl nagy ahhoz, hogy hosszú távon fenntartható gazdasággal rendelkezzen – állítja Mathis Wackernagel, az amerikai Global Footprint Network munkatársa.
Mivel a Föld erőforrásai végesek, Nic Marks szerint mindenki érdekében nagy szükség lenne a fejlődési irány megváltoztatására, hiszen csak ez az egy bolygó áll a rendelkezésünkre. Ha például Kína fejlődése továbbra is Amerika fogyasztói termékek iránti kielégíthetetlen keresletétől függ, nehéz lesz fenntartható jövőt magunk elé képzelni.
