Több szempontból is különleges égi objektumot fedeztek fel amerikai csillagászok, de egyelőre nem biztosak benne, pontosan mit, ahogy az sem világos, egyáltalán hogyan került oda. Valószínűleg egy nagyon fiatal, lobbanékony csillagot találtak, ám olyan messze bármilyen csillagbölcsőtől, hogy az égitestnek az elfogadott csillagkeletkezési modellek alapján nem is lenne szabad léteznie.

Fantáziarajz a jeteket kilövellő CX330-asról NASA/JPL-Caltech

Egy biztos: az CX330 katalógusjelű objektum egy hatalmas kitörést produkált, ennek során felhevítette a környező gáz- és porfelhőt, amely infravörös tartományban ragyog. Már önmagában ez a tény - mármint, hogy épp kitörésen kapták - is ritkaságnak számít, de nem is ez a legkülönösebb, hanem az égitest magányossága.

- Sokféle magyarázatot próbáltunk találni, de az egyetlen, aminek értelme van  az, hogy ez a gyorsan növekvő fiatal csillag a semmi közepén jött létre -  idézte a Space.com Chris Brittet, a Texas Tech University kutatóját. 

Britt és csapata a NASA infravörös távcsöve (WISE) és a Spitzer űrtávcső méréseit vetette össze, és arra jutottak, hogy a csillag 2007 és 2010 között a százszorosára fényesedett. Ez önmagában is nagy szó, hiszen egy néhány évig tartó jelenségről van szó, miközben egy csillag életciklusa több milliárd év. Nem csoda, hogy eddig alig egytucatnyi csillagnál sikerült megfigyelni ekkora erejű felfénylést. Csakhogy azok mind sűrű csillagkeletkezési régiókban voltak, számos más fiatal csillag társaságában. Ehhez képest a CX330-as ezer fényévre van a legközelebb csillagbölcsőtől, ami szinte képtelenségnek tűnik.

Logikusnak tűnne a magyarázat, hogy a bölcsőből valami kipenderítette az objektumot (gravitációs csúzli-hatás), de ehhez a csillag túl fiatal, alig egymillió éves, és túl messze van a legközelebbi gázfelhőtől - írja a NASA. Lehetséges, hogy a csillag valójában nincs is egyedül, csak a társai túl halványak az észleléshez? Ha így volna, a legérzékenyebb műszereikkel legalább közvetett bizonyítékot találtak volna erre (például a többi csillag gravitációs hatása révén), de ennek semmi nyoma.

Minden arra utal tehát, hogy az égitest nem vándorolt messzire születési helyétől, hanem tényleg a semmi közepén keletkezett. Ha így van, az felülírja a jelenleg elfogadott csillagkeletkezési modelleket, melyek szerint a csillagok hatalmas csillagközi hidrogénfelhők összehúzódásából, gigantikus csillagbölcsőben jöhetnek létre.