A NASA houstoni és pasadenai kutatócsoportja 1996-ban az Allan Hills-meteorit kristályainak biogén – élő anyagból származó – eredetével adott témát a tudományos világnak. A most fókuszba került kőzetdarab egy 1,3 milliárd évvel ezelőtti marsi lávafolyás végterméke, egy becsapódás következtében 12 millió éve került az űrbe – legutóbbi állomáshelyén, az antarktiszi Yamato-gleccseren 2000-ben bukkant rá egy japán kutatóexpedíció.

A meteorit marsi eredetét összetétele bizonyítja, hiszen a benne található szilikátanyagok oxigénatomjai és a rá jellemző raktározott atmoszférikus gázok csak a vörös bolygóról származó kőzetek sajátjai. A Yamato az 1911-ben az egyiptomi Alexandria közelében lezuhant Nakhla-meteoritról elkeresztelt nakhlitek csoportjába tartozik, azokhoz a Marsról származó kőzetekhez, melyek bazaltos magmás kialakulásukat követően egyazon aszteroidabecsapódás következményeképpen szakadtak le a vörös bolygóról és az utóbbi 10 ezer év során landoltak a Földön.

A Yamato alagútstruktúráinak kanyargós-hullámzós jellege a Földön található vulkanikus üvegek biológiai folyamatok által formált alakzataira hasonlít. A kőzet karbonát- és szilikátrétegei között megfigyelhetőek olyan, nanométer és mikrométer nagyságrendű gömbök is, melyek a körülöttük levő iddingsit-réteghez képest jóval nagyobb széntartalommal rendelkeznek és a százhárom éve Egyiptomban felfedezett Nakhlában szintén jelen vannak. (Az iddingsit ásvány az olivin csillámszerű mállásterméke.) A szénrétegek összetétele és mintázata mindkét esetben a földi, mikroorganizmusok által formált alakzatokra hajaz. Mindez annak tudatában figyelemreméltó, hogy a Nakhlát földet érését követően azonnal felfedezték, a Yamato viszont 50 ezer évig pihent az Antarktiszon.

A textúrák magyarázataképpen természetesen nem zárhatóak ki az abiotikus – élettelen tényezők, például szervetlen kémiai reakciók következtében zajló – folyamatok, mint ahogy a meteoritok esetleges szennyeződése sem.  A marsi és a biogén eredetű földi anyagmintázatok hasonlósága mindazonáltal a bolygószomszédunk felszínén zajló biológiai folyamatokra is utalhat.

Az 1993 óta futó Mars Exploration Program egyik céljának, az égitesten levő esetleges korábbi élet felkutatásának mindenesetre lökést adhat a felfedezés. "Miközben robotjaink a bolygó felszínén gyűjtenek anyagot, a földi kutatás egyetlen lehetséges eszköze a meteoritok vizsgálata" – idézte a NASA honlapja Lauren White vezető kutató szavait. "A kétféle helyszínről szerzett minták összehasonlításával a marsi vízmozgásokat övező rejtélyek is megoldódhatnak."