A sörösüvegeket nagy valószínűséggel Belgiumban töltötték tele és vagy Oroszországba szánták, vagy valamelyik skandináv államba. Annyi biztos, hogy a finn Aland-sziget közelében süllyedt el velük a szkúner. A különleges leletet búvárok fedezték fel ötvenméteres mélységben és hozták a felszínre 150 pezsgőspalack társaságában. Brian Gibson, a VTT Műszaki Kutatóközpont (Espoo) munkatársa szerint a lelet új információkkal szolgált az egykori sörfőzési szokásokról. Így például a sörfőzés alapanyagát, a komlót akkoriban másként készíthettek elő, és a sör alkoholtartalma is csupán 2,8-3,2 százalék között lehetett, azaz alacsonyabb volt a mai sörökénél. Ellenben több volt benne a glükóz, azaz édesebb ízű lehetett az itóka.

A legtöbb, a sörökben általában előforduló vegyületet – észtereket, 2-fenil-etanolt – megtalálták. Az is kiderült, hogy a sörök egy fokkal savasabbak voltak a jelenleg kedvelteknél.

Gibson és müncheni kollégái a Journal of Agriculture and Food Chemistry lapban publikálták a különleges sörtesztet. Gibson meggyőződése, hogy ez a négy üveg a legrégebbi épen maradt sör. Pontosabban nem maradt ép, mert a tengervíz átszivárgott a dugón és ihatatlanná sózta az üveg tartalmát, így nem tudhatjuk, hogy milyen ízeket élvezhettek akkoriban a sörivók. Ennek ellenére két üvegbe belekóstoltak a finnek. Gibson szerint nehezen ment az elemzés, nehezen detektálták az eredeti ízeket, pedig Finnország legtapasztaltabb sörkóstolóit is bevonták a vizsgálatokba. Sok mindent tapasztaltak, de az eredeti ízeket nem. Azt azonban megállapítottak, hogy az illata az égett gumira, míg mások szerint a kecskére hasonlított.