A felhőszerű jelenséget 2012 márciusában, majd áprilisában pillantották meg – számolt be 2012 elején az esetről a space.com. Egyes hipotézisek szerint elképzelhető, hogy egy friss meteoritbecsapódás nyomait látták a távcsövön keresztül, van, aki hatalmas időjárási jelenségnek gondolja, de olyan feltevés is született, ami szerint egyfajta atmoszferikus anomália tűnt fel a planétán. Találgatások születtek, elfogadható válasz nem.

A Mars felszíne felett 250 km-es magasságban kialakuló, 1000 km átmérőjű valamiről készült felvételek elemzése két elképzelhető magyarázatot adott: egy hatalmas felhő lehetett, vagy egy kivételesen fényes sarki fény (aurora). De arra nincs magyarázat, hogy miként jöhetett létre ilyen jelenség a vékony marsi légkörben. „Ez a teória több kérdést vet fel, mint amennyire magyarázatot ad" – véli Antonio Garcia Munoz, az Európai Űrügynökség (ESA) űrkutatója.

Damian Peach az elsők között észlelte a déli féltekén a jelenséget. „Láttam, hogy valami kilóg a vörös bolygóból. Először azt hittem, hogy a távcsővel volt gond, vagy a fényképezőgép romlott el, de a Mars produkálta a különös jelenséget" – mondta a BBC-nek az amatőr csillagász. A jelenség tíz napig tartott, majd elmúlt. 2012 áprilisában megismétlődött.

A Nature-ben most megjelent magyarázat szerint a felhő szén-dioxidból vagy vízből állhatott, esetleg ezek keverékéből. Felhőkről eddig is tudtak a Marson, de azok messze nem kúsztak 200-250 km-es magasságba. A marsi sarki fény jelenségéről már 2005-ben beszámolt a világsajtó – a Mars Express és a Mars Global Surveyor űrszondák méréseinek köszönhetően.

A Marson a sarki fény kifejezés alkalmazása egyébként kissé félrevezető, mert az nem a bolygó sarkvidéki területei felett mutatkozik. A jelenség kb. 400 km-nél alacsonyabban, de még a légkör ritka, felső részében lép fel, méghozzá a bolygón több helyen elszórva. A másik fontos különbség a Földhöz viszonyítva, hogy ezeket a felszínről szabad szemmel nem lehetne megfigyelni, mivel sugárzásukat elsősorban az ultraibolya tartományban adják le. Az észlelés azonban látványosan igazolja, hogy a napszél a Mars légkörével kölcsönhatásba lép, és energiát ad át neki. Garcia Munoz szerint ezzel a magyarázattal az a gond, hogy ilyen intenzitású sarki fényt a Föld sem képes produkálni. (A marsi látvány ezerszeresen múlta felül a legerősebb földit.) Ha mégis ez a magyarázat, akkor újra kell gondolni a marsi légkörrel kapcsolatos eddigi elképzeléseinket.