Baráti hús a húsevőben
Ahogy az áldozatok megpróbálnak kimászni, későn veszik észre, hogy ez nem közönséges folyadék – tele van rugalmas rostokkal, és minél inkább próbálnak szabadulni, annál jobban megzavarodnak. Idővel a csapdába esett állatok megfulladnak, és a folyadékban lévő emésztőenzimek lebontják a tetemüket. A növény ekkor kapja meg a jutalmát: a nitrogént, amiből kevés van az élőhelyén.
(Ilyen növényeket már a hazai vásárlók is könnyen beszerezhetnek, a nagyobb dísznövényárudákban már szinte mindennapos portékának számítanak.Megtartásuk azonban figyelmet kíván a gazdájuktól.)
A mintegy 120 Nepenthes faj legfőbb táplálékai rovarok, hangyák. Borneón azonban van néhány olyan faj – ilyen a Nepenthes rajah –, melynek a kancsója olyan nagy, hogy belseje több liter folyadékot is tartalmazhat. Úgy másfél évszázada fedezték fel, hogy olyan nagy állatokat is zsákmányul ejt, mint a patkány.
De vajon tényleg így van-e?
A megfigyelések során a kutatók megfejtették, hogy a Nepenthes rajah és még három kancsókafaj csakugyan csapdába ejt kis gerinceseket is, de nem azért, hogy megegye őket. A 90-es években a Monash Egyetem kutatója, Charles Clarke észrevette, hogy a Nepenthes lowiinál hiányzik a csúszós perem és a sima belső fal, mely segít elkapni a rovarokat.
 |
| Egy kis patkány, a Rattus baluensis a Nepenthes rajah tetején táplálkozik |
Kancsójának pereme keskeny, a szája viszont szokatlanul nagy. Míg a többi hasonló növény nektárt választ ki a pereme körül, ez a fedele alatt termel sűrű nektárt, továbbá a növény egész szerkezetét lignin erősíti meg. (Itt jegyezzük meg, hogy a kancsókák kancsója nem virág, hanem levélmódosulat, a fedőjük pedig nem a zsákmány fogva tartására szolgál, hanem a sok eső ellen véd.)Mindezek arra utalnak, hogy e növények nem rovarokra, hanem nagyobb állatokra specializálódtak.
De mire?
Néhány éves kutatás után a borneói Gunung Mulu esőerdejében erre is választ kaptak, amint erről a New Scientist nemrégiben beszámolt. A Nepenthes lo wiit csupán egyetlen gerinces látogatja: a hegyi mókuscickány. A kamerák felvételei szerint a mókuscickány rálép a kancsóka keskeny peremére, hátsó lábaival megkapaszkodik, majd kinyújtja a testét, hogy a nektárt elérje. Gondosan leszopogatja, aztán sértetlenül távozik. És ekkor jött a meglepetés: a hegyi mókuscickány, miközben jóllakik, vécének használja a kancsókát.
A Nepenthes rajah egy másik meglepetéssel is szolgált. Clarke-ék azt vették észre, hogy a növényben a mókuscickány ürüléke mellett egy másik állat ürüléke is volt.
Ez a kapcsolat mind a növénynek, mind az állatnak előnyös. A mókuscickány szénhidrátokat kap, a Nepenthes pedig nitrogénben gazdag táplálékot. A növény nem véletlenül lett ilyen erős felépítésű; a fedél olyan elrendezésű, hogy a mókuscickány a táplálkozás közben kénytelen a hátsó felét úgy fordítani, hogy az pont a kancsó nyílása fölött legyen. Ez növeli az esélyét annak, hogy ha rájön a szükség, az ürüléke belekerüljön, az eső pedig leöblítse az aljára.
Úgy tűnik, az ökológusok felfedeztek egy kölcsönös előnyökkel járó, eddig nem ismert kapcsolatot növény és gerinces között. A vizsgálatok egyértelműen kimutatták, hogy a növény a nitrogénszükségletének 60–100 százalékát a mókuscickány ürülékéből nyeri. De miért specializálódott a Nepenthes lowii éppen erre a különös tápanyagforrásra?
Egy hegyvidéken élő növénynek jó oka van arra, hogy alternatív nitrogénforrásra támaszkodjon. A hegyi mókuscickánynak nagyon rövid az emésztőrendszere, így az elfogyasztott táplálékból viszonylag kevés tápanyagot nyer ki, és ürüléke gazdagabb nitrogénben, mint a többi kisemlősé, ráadásul sűrűbben is ürít, mint mások. A stratégia kifizetődő. A kutatók elemzése nyomán kiderült, hogy a Nepenthes lowii leveleiben magasabb a nitrogéntartalom, mint bármely más kancsókafajéban. Mivel a hegyvidéken kevés a rovar, más kancsókafajok is hasonló táplálkozásmódot fejlesztettek ki.
Két másik nagyméretű Nepenthes fajt is találtak, mely a hegyi mókuscickány szapora emésztőrendszerére támaszkodik. Az egyik a hírhedt „patkányfogó”, a Nepenthes rajah, melynek nagy az üregnyílása, a fedő csaknem 90 fokban áll hozzá képest, és olyan a felépítése, hogy a mókuscickány nem ér heti el a nektárját anélkül, hogy ne lenne kénytelen valóságos tornamutatványt bemutatni és közben üríteni.
A Nepenthes rajah egy másik meglepetéssel is szolgált. Clarke-ék azt vették észre, hogy a növényben a mókuscickány ürüléke mellett egy másik állat ürüléke is volt. Éjszakára kamerákat hagytak a helyszínen, és kiderült, hogy a másik látogató egy csak azon a vidéken élő patkányfaj, a Rattus baluensis. Méretre nagyjából akkora, mint a hegyi mókuscickányé, és legalább olyan szapora ürítő. Innen származik tehát a patkányevő növény legendája. A Nepenthes rajah és a többi nagyméretű kancsóka tehát egyáltalán nem eszik kisemlősöket. Ezzel azonban még nincs vége a felfedezéseknek.
Ugyancsak Borneón, Brunei sík vidéki erdeiben is találtak olyan Nepenthes fajt, melynek igen jó a kapcsolata a kisemlősökkel. A Nepenthes hemsleyana nem nektárral kínálja a vendégeit, hanem szállással. Láttak már olyan növényt, melynek kancsójában parányi patkányok aludtak, és ha már ott voltak, potyogtattak is.
Elérkezett a hobbikertészek ideje, a tavaszt sokan közülük növényvásárlással, kertátalakítással kezdik. Mindkettőben segítség, ha a vásárlást megelőzi a gondos tervezés. Egy-egy kertészeti árudában, barkácsáruházban megtetsző növényről érdemes alaposabb információt szerezni, mielőtt esetleg súlyos ezreket fizetünk, majd a kertben, lakásban hamar elvesztjük a növényt. Van, amikor elég az eladótól érdeklődni, de sokszor gondosabb előmunkálatok szükségesek. Különösen az egyre nagyobb mennyiségben Magyarországra kerülő egzotikus, mediterrán növények esetében kell alaposan tájékozódni az igényeikről, mielőtt a kertünkbe engedjük ezeket. Amíg a rossz növényválasztással „csak” egy-egy példányt vesztünk, addig a rossz kertkialakítással hosszú távra elcsúfíthatjuk a környezetünket. A kerttervezés komoly szakma, amelyből azonban el lehet lesni fortélyokat. Nyerhetünk ötleteket a televíziós kertsorozatokból. A külföldi műsoroknál mindig figyelembe kell venni, hogy a tanácsok adott éghajlatra igazak, a magyar klíma azonban sokszor más növényválasztást kíván meg, mint például a londoni. A másik lehetőséget a vásárok, kiállítások kínálják, amelyeken nemcsak az aktuális trendeket, az új eszközöket lehet megismerni, hanem tervezési ötleteket is bezsebelhetünk. Április 2-től 6-ig rendezik a budapesti vásárvárosban a Construma építőipari szakvásárt, amelynek része a kertkiállítás. A növény- és eszközkínálat bemutatása mellett ezen tartják meg a VI. magyar kertépítőversenyt, ahol a térség legkreatívabb kerttervezői és építői mutathatják meg, mit tudnak. Tőlük érdemes tanulni, mert akár egy kis ötlet is nagyot dobhat a kertünkön. Profi szakemberre nem mindenkinek van pénze, a kiállításokon, kertműsorokban látottakat azonban gyakran bárki megvalósíthatja, és ez nem is mindig kerül sokba. (Munkatársunktól)
