Halálos cápatámadás ért egy 50 éves francia nőt az egyiptomi Marsa Alam térségében, a St. John’s-zátonynál június elején. Helyi források és a tragédia idején a térségben tartózkodó búvárok beszámolói szerint egy szafarihajóról többen a vízbe ugrottak, mert egy „nagy halat” láttak elúszni a hajó alatt. Néhányan megkíséreltek leúszni hozzá, a többség azonban csak a felszínről figyelte. Az áldozat állítólag eltávolodott a csoporttól, ekkor érte a támadás. A „nagy hal”, ami egy óceáni fehérfoltú szirti cápa (Carcharhius longimanus) volt, 30 centis sebet ejtett a nő lábán. Elvérzett, mire kihúzták a vízből.

Amr Ali, a Vöröstenger védelméért és élővilágának megőrzéséért életre hívott hurgadai szervezet, a HEPCA elnöke az eset után nem zárta ki, hogy az egyiptomi vizeken amúgy tiltott cápaetetés közben vízbe ugró sznorkelesek (ők búvárszemüveggel, légzőpipával, de palack nélkül nézik a vízfelszínről a tengeri csodákat) felhergelték az állatokat – ez okozta a tragédiát. Ezt azonban a hajó személyzete és utasai tagadták.

Egyiptomban tilos a cápaetetés, a világ számos tengerében azonban népszerű turistalátványosság. A történtek után azonban a HEPCA még azt is megtiltotta, hogy életmaradékot dobjanak a hajókról a tengerbe. Megtiltották továbbá az éjszakai merülést azokban a térségekben, ahol rendszeresen látni óceáni fehérfoltú szirti cápát.

A francia sznorkelező tragédiája újra felszította a búvárok közösségét régóta megosztó vitát: szabad-e egyáltalán etetni a cápákat? A tiltáspártiak attól tartanak, hogy a mind gyakoribb cápaetetések hatására idővel a cápák „fejében” a búvárok látványa egyet jelent majd azzal, hogy „jön a kaja”. S ha nem kapnak halat a búvároktól, bosszúból a búvárokat tekintik majd tápláléknak. Épp ezért ők azt vallják: „a víz alatt nem fogdosunk, és nem etetünk senkit és semmit”.

A dél-egyiptomi vizekben merülő búvárok az utóbbi időben mind gyakrabban számoltak be arról, hogy a „longimanusok szokatlanul agresszíven viselkedtek, egészen közel úsztak hozzájuk, orrukkal megbökték a palackjukat”. Ezeket a jeleket sokan úgy értelmezik, hogy az állatok „jelezték, hogy itt vannak, kezdődhet az etetés”.

Dr. Elter Tamás tengerkutató, aki a dél-afrikai vizeken maga is részt vett már cápaetetésben, túlzónak tartja az ellenzők aggodalmát, bár annak ő sem híve, hogy amatőrök kézből etessék a ragadozókat. Ő profi, és etetett már vízben cápát, azt mondja, óvatosabban vette el tőle a falatot, mint a kutyája. A cápa intelligens állat, képes különbséget tenni a táplálék és a búvár között.

A cápatámadások többsége Elter szerint azért következik be, mert az ember nem ismeri a cápák szokásait, nem figyel a támadásra utaló jelekre. 

Nem tartják be az ember-cápa találkozáskor kötelező szabályokat se, például, hogy soha ne fordítson hátat a cápának, próbálja megőrizni a nyugalmát, lélegezzen egyenletesen, ne adja jelét, hogy fél, és ne tegyen hirtelen mozdulatokat. Tilos a cápát 45 fokosnál nagyobb szögben megközelíteni, mert azt automatikusan támadásként értékeli.

Tilos a cápa elől sietve a felszínre emelkedni, a felnőtt korára a 2,4-2,7 métert is elérő óceáni fehérfoltú szirti cápa ugyanis egyfelől azért veszélyes az emberre, mert hasonló méretű, vízfelszín közelében élő lények alkotják a zsákmányát, mint az ember. Másfelől pedig azért, mert a longimanusok fogazata nagyban hasonlít a nagy fehér cápáéra; hatalmas húsdarabot képes kitépni vele zsákmánya testéből.

Magányos, tehát védtelen prédára vadászik, ezért tanácsolták a „cápás vizekben” sznorkelezőknek, akikre a cápák nagyobb veszélyt jelentenek, mint a palackkal a víz alá merülő búvárokra, hogy mindig maradjanak egy csoportban.

A HEPCA „megtiltotta” a sznorkelezést azokon a vizeken, ahol gyakran feltűnnek az óceáni fehérfoltú szirti cápák. Felszólította továbbá valamennyi hajó kapitányát, jelentsék, ha olyan hajóval találkoznak, amelyről etetik a cápákat, vagy az ételmaradékot a vízbe dobják.

A gazdasági válság az egyiptomi turizmust is visszavetette némileg, így lehet, hogy az élesedő konkurenciaharcban lesznek kapitányok, akik feladják cápaetető társaikat. Azonban a cápák ellen ez aligha védi meg azokat a búvárokat és sznorkelezőket, akik nem figyelnek a cápák támadásra utaló jelzéseire. Pedig a vízben ők vannak otthon.