A barlangot a maja-toltek romvárosban, Chichen Itzában, Kukulkán, a tollas kígyóisten piramistemplomától 2 kilométerre fedezték fel. A búvárrégészek 25 méter mélységben legkevesebb hat személy földi maradványait azonosították, mellettük kerámiatárgyak, jáde- és kagylógyöngyök, kovakőpengék és állati csontok hevertek. A Mexikói Nemzeti Antropológiai és Történeti Intézet (INAH) közleménye szerint az áldozatokat gondosan elrendezték - olvasható az Art Daily hírportálon.

A szakértők szerint a hat személyt nagy valószínűséggel feláldozták az aszályok idején, amelyek 900 és 1200 közötti időszakban sújtották a térséget.

A régészek felfedezték 20 másik személynek a földi maradványait is és 100 állati csontot 50 méteres mélységben. 

Chichén Itzá városát a maják alapították 435 és 455 között, majd mintegy 200 évvel később, 682-690 körül a várost tápláló cenoték kiszáradása miatt elhagyták. A természetes kutak újratöltődése után a város korábban elvándorolt lakói visszaköltöztek és 879-től a település ismét fejlődésnek indult. Az itt épült maja templomváros kiterjedése körülbelül egy kilométer volt; lakói kizárólag maja főpapok és magas funkcionáriusok voltak.

A alacsonyabb rangú hivatalnokok és földművesek a város körüli síkságot népesítették be, és innen látták el a városlakókat. Chichén Itzá második felvirágzása 987-re, a tolték hódítás idejére tehető. A korabeli krónikák feljegyzése szerint 1221-ben polgárháború tört ki, a város több épülete leégett. Chichén Itzá hanyatlásnak indult és Mayapán lett a térség új központja.

Cenote - karsztosodás során létrejött meredek falú, kerek, változatos nagyságú és mélységű felszínformák elnevezése a Yucatán-félszigeten, az ezekben összegyűlt víz volt sokszor a terület egyedüli vízforrása. A maja kultúrában az esőisten, Chac kultuszával azonosították a cenotékat.