Az időszámításunk előtt tízezer évvel ezelőtt kialakult maják fénykorukat időszámításunk után 300-950 között élték. Virágzó városokban - közte a 120 ezres Teotihuacán metropoliszban - virágzott a kultúra.

A rejtélyre a belize-i Nagy Kék Lyuk adott választ islandcrisis.net

A maják a csillagászatban és a matematikában olyan magas szinten álltak, amilyenre az európai civilizációk csak később értek. Tanulmányozták az égitestek mozgását, ismerték a napéjegyenlőséget és pontos naptárakat készítettek. Egyetlen kivétellel. Az emberáldozatot is kedvelő népesség által készített egyik naptár 2012. december 21-re jósolta a világ végét. Ez eddig elmaradt.
A 800-as évektől kezdve egyre több maja települést hagyták el lakói, és a 950-es évekre az alföldek központi része elnéptelenedett.

De miért játszódott le ez a folyamat? Egyre több bizonyíték arra utal, hogy a szárazság miatt omlott össze a maja civilizáció. Ráadásul nem is egyszer. A szárazság ugyanis hátráltatta a mezőgazdasági termelést, politikai-társadalmi instabilitást okozott és városokat döntött romba – erre a konklúzióra jutottak azok a kutatók, akik 2012-ben a Science-ben közölt tanulmányukban rekonstruálták a csapadékadatokat az egyik ottani cseppkőbarlangból származó állócseppkövek segítségével. A kutatók uránium-tórium kormeghatározós vizsgálattal állapították meg az egyes rétegek korát, az izotópokkal pedig azt nézték meg, hogy azok mennyire voltak nedvesek keletkezésük idején.

A vizsgálatokból kiderült, hogy míg korábban rengeteg csapadék hullott, ami megteremtette a lehetőséget a maja birodalom terjeszkedésének, 660 körül változás állt be. Egyre több rövid ideig tartó száraz periódus sújtotta a térséget – írta meg 2012-ben a múlt-kor szakportál. 820 és 870 között például 40 százalékkal kevesebb csapadék esett, ami politikai instabilitáshoz vezetett, a városok elnéptelenedtek.

A Rice Egyetem kutatója, Andre Droxler, a Belize partjától hatvan kilométerre található Nagy Kék Lyuk – egy háromszáz méteres átmérőjű, 124 méter mély mállott mészkő kráterről van szó – üledékét vizsgálta át. A The Washington Post mai beszámolója szerint egészen pontosan az odasodort vulkáni kőzetek titán-alumínium arányát elemezte – a szakértő szerint száraz időszakban kevesebb, esőzések idején több a titántartalmú kőzet az üledékben.

Droxler szerint egyértelműen igazolható, hogy a maja civilizáció összeomlásának idején a szokásosnál jóval kevesebb csapadék áztatta a térséget. A trópusi ciklonok száma a megszokott harmada volt.