Józsa István, az ellenzéki párt frakcióvezető-helyettese - aki többek között arról nevezetes, hogy a résztulajdonában állt és egy évtizeddel ezelőttig általa műszaki igazgatott Gépkar Kft. összesen mintegy 6,6 milliárd forintos megbízást nyert az atomerőmű földrengésállóságával kapcsolatos fejlesztésekre - bevezető előadásában azt hangsúlyozta: utoljára még jócskán a kormányváltás (és a gazdasági válság kezdete, illetve a fukushimai atomkatasztrófa) előtt készültek szakmailag értelmezhető kalkulációk arról, hogy mennyibe kerülne a bővítés, illetve az új blokkok által termelt áram. Azóta azonban a műszaki és a finanszírozási feltételek is gyökeresen megdrágultak, az atomenergia és a hitel is szignifikánsan drágább lett, vagyis az akkori számítások ma már nem érvényesek, a jelenlegi kormány azonban - jobb híján - továbbra is ezekre a ma már a valóságot torzító számításokra támaszkodik. Az egyépként nukleáris szakértő képesítéssel rendelkező matematikus mérnök (aki az atomerőművek szilárdságtani vizsgálatáról írta a doktoriját) arról is beszélt: Paks I jelenleg kilowattóránként 12 forint 80 filléres nagykereskedelmi áron termeli a folyamatosan a hálózatba pumpált ún. zsinóráramot, ugyanakkor ezt a terméket ennél olcsóbban is be lehet szerezni importból, ami egyúttal azt jelenti, hogy amikor az erőmű exportálja a fölösleget, kénytelen a saját költségszintje alá menni, vagyis minden eladott áram-egységre ráfizet.

A szakember még egy elgondolkodtató számot említett: szerinte a kormány által 3600 milliárdosra taksált paksi bővítés az összes csatlakozó beruházással együtt nettó áron (vagyis a tőkeköltségek és a kamat nélkül) legalább 4500 milliárd forintba fog kerülni.

Józsa azt is kijelentette:  a jelenlegi blokkokat a 20 évre szóló üzemidőhosszabbítás lejártakor sem feltétlenül kell bezárni, ma már léteznek ugyanis olyan technológiák, amelyekkel a reaktortartályok élettartama akár további 20 esztendővel is meghosszabbítható.

Herczog Edit EP-képviselő, a Fórum a Nukleáris Energia Jövőjéért elnevezésű (nagyrészt - de nem kizárólag - atompártiakat tömörítő) képviselői csoport elnöke egy példázattal kezdte a beszámolóját: mint említette, az éppen atomerőmű-bővítésre készülő Nagy-Britannia szakminisztere, akinek a kormány aegyébként népszavazást szeretne az ország EU-tagságáról - szükségét érezte, hogy még az előkészítés időszakában személyesen tájékoztassa az Európai Parlamentet a terveikről. Az EU-nak ugyanis sokrétű jogosítványai vannak például a nukleáris biztonsággal illetve az atomerőművi hulladékok kezelésével kapcsolatban, és ettől a ténytől még egy amúgy euroszkeptukus kormányzat sem tekinthet el. A vonatkozó szabályozás például rögzíti, hogy a nukleáris hulladékot a tagállamok nem szállíthatják külföldre (az egyetlen kivételt a feldolgozási célú kivitel jelenti), és hamarosan arra is lehetőség lesz, hogy a tagállamok képviselői közvetlenül ellenőrizzék - akár személyes helyszíni látogatással - egymás erőműveit, vagyis az atomenergia az Unióban egyáltalán nem tagállami belügy.

Herczog Edit szerint a sokat emlegetett stressz-tesztek - amelyekre hivatkozva most nagyrészt biztonságosnak nevezik az európai atomerőműveket - egyrészt burkolt állami támogatásokhoz vezetett (vagyis az erőművek közpénzből végezték el a hiányzó biztonsági és modernizációs beruházásokat, gyakran még a festést is), másrészt nem hozott létre egységes biztonsági szintet, mivel - politikai döntések nyomán - minden erőműnek csak saját magához képest (és nem egy általános biztonsági nívót célul tűzve) kellett javulnia. A képviselő cáfolta, hogy az atomerőmű-bővítésnek bármi köze lehetne a rezsicsökkentésnek nevezett politikai kampányhoz: mint kifejtette, Európában messze a magyar áramárban a legnagyobb az adóterhelés - egyedül az áfa 27 százalékkal drágítja nálunk az árat, miközben akad tagállam, ahol az áram áfája csak 8 százalék, és az átlag sem több 16 százalénál -, ami egyúttal arról is mindent elmond, mennyire vehető komolyan az Orbán-kormány azon állítása, hogy versenyképességi tényezőnek tekinti az energiaárakat. Hozzáfűzte továbbá: az Orbán-kabinet hatalomra kerülésével megszűnt a nukleáris ágazat parlamenti kontrollja. Az erőmű vezetése és a felügyeletet ellátó miniszter korábban félévenként beszámolt az országgyűlésnek a nukleáris ágazat helyzetéről - ez a gyakorlat 2010-ben megszűnt, és a fejlesztési miniszter egyszemélyi irányítása alá rendelt Országos Atomenergia Hivatal sem számít az uniós normák szerint független nukleáris hatóságnak.

Jávor Benedek, a Párbeszéd Magyarországért társelnöke és a parlamenti zöldbizottság korábbi vezetője először azoknak a Pakstól és az MVM-től független országos közvéleménykutatásoknak az adatait idézte, amelyek szerint a lakosság fele - illetve orosz részvételű beruházás esetén a kétharmada - ellenzi a paksi bővítést, ami önmagában is megkérdőjelezi, volt-e a joga a kormánynak megkötnie Putyinnal az atompaktumot. Konkrét számokkal is illusztrálta, hogy az elmúlt évtizedet az atomenergia monoton drágulása és a megújulók meredek árcsökkenése jellemezte, aminek következtében tíz év alatt mintegy 8000 megawattal csökkent a beépített nukleáris kapacitás a világban.

Jelezte továbbá, hogy pártja szakértői kiszámolták: a 3000 milliárd forintos euróhitelnek csak a kamataira minimum 2000 milliárdot kell kifizetni. Szerinte a beruházás tőkeköltsége kilowattóránként 13-15 forint, az erőmű működési költsége további mintegy 15 forint, ami - figyelembe véve, hogy a majdani lebontás költségeinek is meg kell jelennie a díjakban - mindenképpen 30 förint fölötti eladási áramárat jelent. Ugyanerre az eredményre jutott egyébként a Kaderják Péter vezette Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont, és ugyanekkora garantált áramárról kötött szerződést a brit kormány is az ott épülő új atomerőmű beruházójával, vagyis a számítás aligha rugaszkodott el a valóságtól.

Jávor arra is figyelmeztetett: az a konstrukció, amelynek keretében legalább egy évtizeden át együtt termelnek a régi és az új paksi blokkok, és az ország áramigényének 80 százaléka Paksról jön majd, fizikailag is kizárja, hogy Magyarországon jelentős zöldenergia-fejlesztésekre kerüljön sor, hiszen az atom mellett már csak némi rendszerszabályozó kapacitás (gyorsan indítható és leállítható gázerőmű) fér majd el. Ez egyben meg is magyarázza, miért nem adott ki az Orbán-kormány négy év alatt egyetlen új szélerőmű-építési engedélyt sem.