Maguk a sebészek sem állítják, hogy az eljárás a maga nemében az első a világon, de az biztos, hogy a felnőtt betegek archelyreállító műtétei sorában az elsők egyike. Mint a BBC összeállításából kiderül, korábban is készítettek például titániumötvözetből gyártott állkapocs-implantátumokat (elsősorban veleszületett arcrendellenességgel világra jött kisgyermekek számára) 3D-nyomtatóval. Arra is volt már példa, hogy - szintén hasonló módszerrel – egy olyan beteg kapott szilikonból készült, éjszakára levehető "fél-arcot", akinek az arccsontjait és a fölöttük lévő szöveteket egy agresszív tumor támadta meg. A mostani eset annyiban más, hogy csontpótlásra, illetve meglévő, de összetört és elmozdult csontok visszarendezésére, valamint az arc felszínét érintő műtétekre egyszerre került sor úgy, hogy a modellezést és az implantátumok legyártását is 3D-nyomtatással végezték.

A súlyos sérüléseket szenvedett páciensnél az életmentő műtéteket követő rehabilitáció után került sor a plasztikai beavatkozásokra. A beteg arcáról (pontosabban a balesetben nem érintett arcfélről) először CT-felvételeket készítettek, majd ezek alapján, "tükrözéssel" készült el a rekonstruálandó oldal modellje. Mivel a CT belelát a fejbe, pontosan meg tudták határozni az egyébként meglehetősen bonyolult arccsontozat rekonstrukciójának (elmozdult, olykor törött csontok visszaillesztésének, implantátumok behelyezésének) minden egyes térbeli lépését. Ez ahhoz kell, hogy a beavatkozássorozat végén az arcszimmetria helyreálljon, ami a korábbi műtéti technológiákkal ilyen bonyolult esetekben gyakorlatilag elképzelhetetlen volt.

A Swansea projektnek elnevezett bravúros plasztikai műtét installáció formájában júliustól a londoni Science Museumban is látható lesz.