Azzal már korábban is tisztában voltunk, hogy az alvásnak nagyon fontos szerepe van az emlékeink kialakulásában. Az agyunk álmunkban dolgozza fel és rendszerezi a minket ért élményeket, a feldolgozott emlékképek ilyenkor kerülnek be a memóriába. Katherina Hauner a Northwestern University Chicago kutatója munkatársaival együtt arra jött rá, hogy a folyamatba be is lehet avatkozni: van rá mód, hogy az emlékeket mesterségesen felülírjuk, új jelentést adva nekik.  

A kutatás során egy 15 alanyból álló csoportot hoztak létre, amelynek a tagjait "félelemre kondicionálták": miközben MRI-szkennerben figyelték az agyműködésüket, arcképeket mutattak nekik semleges szagok (például menta vagy citrom) kíséretében. Mindegyik fotó párosítva volt egy konkrét szaggal, és némelyik kép felmutatását egy-egy kisebb áramütés kísérte.  Közben mérték a bőr elektromos vezetőképességét (ami a verejtékezéssel függ össze), és figyelték azt az agyterületet, amelyet a félelem aktivál.

Ezután a vizsgálatban részt vevő önkéntesek 40 percen át aludtak, miközben az MRI továbbra is regisztrálta az agyműködésüket. Az alvás ideje alatt továbbra is ki voltak téve a korábbi szag-ingereknek, de már áramütés nélkül. Az alvás első periódusában a megfelelő szagminták még kiváltották a félelmet, később azonban a válaszreakció intenzitása látványosan csökkent.

Végül, már éber állapotban ismételten megmutatták nekik a képeket. Kiderült, hogy alvás után azok az arcok, amelyek mellé csak szag-ingert kapcsoltak, áramütés nélkül, elveszítették a félelmességüket. A kontrollcsoport esetében, amelynek a tagjai egy filmet néztek alvás helyett, nem tapasztaltak hasonló változást. A kísérleti alanyok agyának vizsgálata során készült MRI-képek arra utalnak, hogy a félelemmel kapcsolatos emlékeket az eljárás során nem "kiradírozták", hanem újraírták, azaz nem felejtésről, hanem "újratanulásról" van szó. 

A kutatók szerint ahhoz, hogy a kísérletből gyógyító terápia lehessen, még hosszabb út vezet, ugyanakkor már az első eredmények is nagyon fontosak annak a szerepnek a tisztázásához, amelyet az alvás a tanulásban játszik. A legígéretesebb alkalmazási terület azonban a poszttraumás stressz kezelése lehet - valamikor a jövőben.