A hannoveri CeBIT mindig is híres volt róla, hogy egy erősen alternatív (nagyon német, nagyon marketingszempontú és nagyon üzletközpontú) valóságot rajzol a látogató elé, de talán sosem volt még a valódi és a CeBIT valósága között ekkora különbség, mint az idén. A világ legnagyobb informatikai vásáraként emlegetett expó immár nem vásár, és nem is csak az informatikáról szól: találkozóhely a gazdaság és a politika nagy cápáinak, akik között egyre kevesebb hagyományos látogató lubickol az újdonságtengerben.

Aki az elmúlt néhány évet kihagyta, és mondjuk a válság előtt járt a ­CeBIT-en utoljára, megdöbben a változáson: a rendezvény csak a vásárváros alig felét foglalja el, a hajdani hömpölygő vendégtömegnek pedig nyoma sincs. Ha az első napon látottakból megalapozottan lehet következtetni, akkor a tavalyi, 320 ezer körüli látogató nem lesz meg – ami persze nem gond, ha üzleti érdeklődőkből és döntéshozókból nincs hiány. Látszólag nincs, három vendégből kettő öltönyös, és a maradék harmadban nemcsak diákból van kevés, hanem szatyrot, tollat és egyéb ajándékokat gyűjtő „hangyából is” (részben persze azért, mert a válság ezeket a reklámajándékokat is jórészt elfújta).

A CeBIT idén már a kilábalásról kellene hogy szóljon, ehelyett egyelőre inkább az önbizalom-erősítés látszik. Vannak, akiknek most is jól megy. Az SAP-nak például biztosan nincs oka panaszra: a stand hatalmas, a tömeg nemkülönben – igaz, ehhez olyan vendégcsalogató ínyencségek is kellenek, mint az okos autózásról (vagy inkább autóokosításról) szóló bemutató a BMW-vel, meg a jövő (digitális) vásárlását illusztráló közös show a Samsunggal. „Válságálló” méretű és töménységű kiállítótérrel van jelen a ­T-Mobile és a Vodafone is. Ezek a pavilonok már a cikk elején jelzett alternatív valóság előszobái: a látottak alapján Németországban a Nokia (és általában a Windows Phone) meg a BlackBerry ugyanolyan népszerű, mint az Android meg az ­iPhone (a valóságban nincs így, különösen a finn gyártó bochumi gyárának bezárása óta).

Az operációs rendszerek közül a Windows 8 mindent visz – ami ebben a formában megint csak túlzás, de a kiállításon így látszik (van pél­dául windowsos okostévé-számítógép is, ami ránézésre egy hatalmas monitornak látszik – a komputeralkatrészeket a talp rejti). A Huawei pedig egyszerre látszik a jövő Ericssonjának és Siemensének: készüléket és hálózati infra­struktúrát is gyárt, előremutató hardvereket készít (például egy Samsung Note-konkurens lapáttelefont, amihez alig lehetett hozzáférni, meg egy kicsi, de nagyon erős transformer laptopot 10 hüvelykes képernyővel és ultrakényelmes billentyűzettel (mellesleg messze a kínai cégé a legnagyobb porond a mobilágazat szereplőinek mezőnyén belül). Az Android frontján nem az eszközök, hanem az alkalmazások tarolnak: az ESET nevű vírusvédelmi cégnek például minden androidos platformra van „biztonsági csomagja” (ami annak fényé­ben, hogy állítólag percenként születik egy új androidos kártevő, nagyon is időszerű).

A vásárvárost járva lépten-nyomon robotokba botlunk – az egyik legóból készült, és tanárokat tanít arra, hogyan lehet a robotokat az oktatásban használni, a másik táncol, a harmadik zenél. Egy majdnem életnagyságú robot a díszvendég Lengyelország kirakatának leglátványosabb berendezési tárgya is. Van úszó robot aknakeresésre és régi bombák kiásására, repülő robot veszélyeztetett vadállatok figyelésére és megszámlálhatatlan vezető vagy vezetést könnyítő alkalmazás. Az utóbbi sorba tartoznak az intelligens hibrid biciklik is, melyeket ugyan még ember irányít, de a hajtást már részben komputer vezérli, és egy akku meg egy villanymotor közreműködésével segít is, ha kemény a lejtő.

Az előre beharangozott „Shareconomy”-ból a civil látogató nem sokat érzékel, ám ami van, az érdekes. A VW Hannoverben is kínál már ­„share car”-t, azaz megosztott használatú gépkocsit, amit bérleti rendszerben (alapdíj plusz percdíj) vehetünk igénybe, egy autó fenntartásának költségeihez képest meghökkentően olcsón.

A hannoveri látszat azt üzeni, hogy a számítógépes játék napjai meg vannak számlálva: alig egy-két fejlesztő van jelen, a hardvergyártók közül pedig csak az Acer (hiába, a CeBIT nem a nagyközönségnek szól). Utóbbi kínálatában azonban nem az asztali játékgépek, hanem a papírvékony, alumíniumházas, érintőképernyős ultrabookok játsszák a főszerepet, jelezve, hogy hol van az igazi súlypont az informatikában – a vásáron, és a valóságban is.