Andrew Glikson, az Australian National University geológusa a Phys.org-nak arról számolt be, hogy apró, olvadt üveggyöngyöket, úgynevezett szferulákat találtak a tenger mélyén, melyek egy Földbe csapódott égitest elpárolgott anyagából származhatnak. A fúrások során platina, nikkel és króm jelenlétét is kimutatták, ami megerősíti a feltételezést.

„Az aszteroida 3 és fél milliárd évvel ezelőtt találhatta el bolygónkat, és nagyságrendekkel nagyobb földrengéseket okozhatott az ismert földmozgásoknál. Óriási cunamik alakulhattak ki, még a hegyek is beleremeghettek az ütközésbe” – érzékeltette a becsapódás erejét a geológusprofesszor. Az aszteroida és az általa kivájt talaj darabkái az egész Földön szétszóródhattak.

Ez az aszteroida valószínűleg az egyik legnagyobb és legősibb égitest, ami eltalálta bolygónkat. Átmérőjét 20-30 kilométeresre teszik a kutatók, a becsapódási kráter pedig több száz kilométer széles lehetett.

Hogy pontosan hol csapódott be az aszteroida, az továbbra is rejtély, mivel az ebben a korszakban keletkezett krátereket bolygónk lemeztektonikai, illetve vulkanikus tevékenysége már rég elpusztíthatta.

Glikson úgy véli, a mostani felfedezés még csak a jéghegy csúcsa: eddig mindössze 17, két és fél milliárd évnél régebbi becsapódásról tudtunk, de több száz aszteroida is érhette a fiatal Földet.

Gliksonék kutatócsoportja márciusban is talált egy hatalmas, 400 kilométeres becsapódási zónát Ausztráliában, amit egy két darabra szakadt kisebb aszteroida vájhatott ki a talajból. Ez a legnagyobb ismert becsapódási terület, noha magát a krátert ez esetben sem találták meg.

A korábbi csúcstartó a dél-afrikai Vredefort-kráter volt, amelyet egy 200 kilométer átmérőjű égitest okozhatott úgy kétmilliárd évvel ezelőtt. A kanadai Sudbury-medence a másik legnagyobb ilyen képződmény, amely 1,8 milliárd éves, és egy 130 kilométeres kőszikla nyomait őrzi.