Egy új tanulmány szerint a légkör növekvő szén-dioxid koncentrációja és a változó légáramlatok miatt az Egyesült Államok és Európa fölött gyorsabban regenerálódik majd az ózonréteg, mint azt eddig gondolták. Másrészt viszont a trópusok, illetve a déli félteke közepe fölött ez a pozitív változás jóval lassabban következik majd be.

A földi életet a káros UV-B sugárzástól védő ózonréteg a CFC gázok (kloro-fluorokarbonok) hatására vékonyodott el, elsősorban a pólusok fölött. Nem csak ezek a gázok befolyásolják azonban az ózon mennyiségét a sztratoszférában. A kutatók számára már régóta ismeretes, hogy az üvegházhatást kiváltó gázok a sztratoszféra lehűtésével hozzájárulnak a réteg regenerálódásához, lassítva az ózont pusztító kémiai reakciókat. A klímaváltozásnak azonban más hatása is van: megváltoztatja a globális légáramlatokat is. Néhány évvel ezelőtt még senki sem foglalkozott azzal, hogy ez a tényező hogyan hat majd az ózonlyuk alakulására.

Amerikai kutatók a baltimore-i John Hopkins Egyetem kutatója, Darry Waugh vezetésével olyan kémiai úton vizsgált klímamodellt hoztak létre, amely légköri mozgásokat, energiaáramlást és kémiai változást szimulál. Az eredmények azt mutatják, hogy a légmozgások növekedése a déli félteke középső területei fölött csökkentik az ózon kialakulását és ezzel hátráltatják az ózonréteg helyreállását Ausztrália és Argentina fölött.

A trópusok fölött a század végére sem várható, hogy akár a 40 évvel ezelőtti szintre regenerálódjon az ózonlyuk – derül ki a héten publikált anyagból. Az északi féltekén ezt a szintet viszont két évtized múlva már elérhetjük. A sarkokon pedig a klímaváltozás nem lesz hatással az ózonréteg változására. A bőrrák kialakulásának veszélye így Ausztráliában és Új-Zélandon, illetve a magasan is fekvő országokban, mint Peru vagy Chile továbbra is nagy lesz.

Más, a témával foglalkozó kutatások is hasonló eredményekre jutottak korábban, ez a mostani viszont jobban rávilágít a különböző folyamatok légkörben lecsapódó eltérő hatásaira.

Ózonlyuk