Az Euróbai Bizottság - amely most a magyar moratórium feloldását indítványozta - valószínűleg nem meggyőződésből GMO-párti, hanem tart az esetleges elutasítás (vagyis a moratórium fenntartása) világgazdasági következményeitől. Korábban egy hasonló ügyben az USA már meghátrálásra kényszerítette az EU-t a WTO segítségével: akkor a hormonkezelt amerikai marhahúst próbálták kitiltani az európai piacról (a növekedési hormonok használata az állattenyésztésben az USA-ban megengedett, Európában viszont a nyilvánvaló egészségügyi kockázatok miatt tiltott).

Az USA a WTO előtt tiltot piacvédelmi eljárásnak minősítette az európai rendelkezést, és - mivel a vitarendezési eljárásban az amerikai álláspont győzött - a szervezet engedélyével 50 százalékos büntetővámot vetett ki egy igen széles, az Unióból importált termékkörre (ráadásul a vámok egy részét azután is fenntartotta, hogy az EU feloldotta a korlátozást). A Bizottság egy hasonló kereskedelmi háborútúl tartva igyekszik rávenni a még ellenálló öt tagállamot (köztük Magyarországot) a Mon810 beengedésére.

Amúgy az említett kukoricafajta európai termesztése egyáltalán nem nevezhető sikertörténetnek: a génkezelt növény csupán az összes rendelkezésre álló szántó 0,21 százalékát foglalja el, és 2005 óta 35 százalékkal csökkent a vetésterület. Ennek oka egyrészt a génkezelt termények nehéz eladhatóságában, másrészt a termesztéssel kapcsolatos problémákban keresendő. Tény, hogy ezek a növények kínálnak bizonyos előnyöket a termelőknek - a Mon810-et például nem kell permetezni kukoricamoly ellen -, de ezekért súlyos árat kell fizetni. Ilyen ár például a minden évben újra megvásárolandó, drága vetőmag (ezeknek a növényeknek a magjai általában nem szaporodóképesek, ráadásul a gazdákat szerződés is kötelezi rá, hogy vetés céljára ne használják a termést), vagy a kizárólag az adott növényhez való, és szintén csak a fajtatulajdonos cégtől megvásárolható növényvédőszer.

Az ár egy részét a szomszédos gazdák fizetik, hiszen nekik is védekezniuk kell a módosított gént hordozó virágpor átterjedése ellen. Ha a nem génkezelt növényekben is felbukkannak a génkezelt tulajdonságok, az egyrészt nagymértékben csökkenti a termény piaci értékét, másrészt hátrányos jogi következményekkel is jár (a Monsanto rendszeresen beperli az ilyen - vélhetően többnyire vétlen - szomszédokat a fajta "ellopásáért": akad olyan amerikai farmer, aki több mint 3 millió dollár kártérítést volt kénytelen fizetni ezen a címen).

Ráadásul a fentebb említett előnyök sem egyértelműek (és főleg nem tartósak): egyre töb bizonyíték van rá, hogy a gyomnövények hozzászoknak a génkezelt növényekhez kifejlesztett, speciális és drága permetezőszerekhez - amelyekből így egyre többet kell használni ugyanannak a hatásnak az eléréséhez -, a módosított tulajdonságok (mint amilyen például az egyes rovarokkal vagy vegyi anyagokkal szembeni, genetikai alapú ellenállóképesség) pedig a közelben élő más fajtákban, így néha a gyomokban is megjelennek, ami jelentős pluszköltséget okoz.

Ilyen körülmények között pusztán piaci alapon a génkezelt növények valószínűleg csak nehezen, vagy sohasem terjednének el. Ezért alkalmazzák a gyártók a nyomásgyakorlás és a piacbefolyásolás egyéb eszközeit, mint amilyen a WTO-eljárás indítása vagy a korrupció (utóbbiról egy génkezelt fajta engedélyezése ügyében Indonéziában már jogerős elmarasztaló ítélet is született a Monsantóval szemben).

Uniós színtéren a vita egyelőre a Bizottság és az egyes tagállamok, illetve (kisebb intenzitással) a különböző álláspontú tagok között folyik. A hétfői szavazáson arra kevés az esély, hogy a tagállamok kétharmada a magyar moratórium feloldására voksoljon, ez azonban még kevés a sikerhez. Egyértelmű döntéshez ugyanis a moratórium fenntartása melletti kétharmados szavazattöbbségg kell (ha egyik álláspont sem kap megfelelő többséget, a döntés joga a Bizottságra száll, a testület pedig ebben az esetben valószínűleg "elfogadja" a saját indítványát, és megszünteti a moratóriumot, Magyarországot pedig a Mon810 termesztésének engedélyezésére kötelezi.

Brüsszeli források szerint a mérleg nyelve a legtöbb szavazattal rendelkező Németország lesz (az egyes miniszterek szavazatának súlya arányos az őket küldő ország népességével), a német szakminiszter meggyőzéséért az utolsó pillanatig küzdenek a szemben álló felek. Hazánk esélyeit nem csak az javítja, hogy az elmúlt hetekben az USA az új elnök állásfoglalásai nyomán valamivel megértőbbnek mutatkozik az európai GMO-aggodalmakkal szemben, hanem az is, hogy a gazdasági válság nyomán Amerikában megjelentek a nyílt protekcionizmus jelei (egyelőre főként az acéltermékek forgalmában). Emiatt az EU új érvekhez jutott egy esetleges WTO-eljáráshoz, és egy kereskedelmi vita kimenetele már nem lenne annyira egyértelmű, mint néhány hónappal ezelőtt.

Szakértők ugyanakkor komoly hibának tartják, hogy az ügy első számú érintettjeként Magyarország - a többi tagállammal ellentétben - nem a környezetvédelmi, hanem a külügyminiszterrel képviselteti magát a hétfői szavazáson (a jormányfő a hírek szerint nem engedi Brüsszelbe Szabó Imrét, mert szüksége van rá a hétfői parlamenti szavazáson a kormánytöbbség biztosításához). A szakminiszteri jelenlétnek nem csak demonstratív üzenete van: ha az utolsó pillanatban esetleg érdemi vitára kerülne sor, a környezetvédelmi tárca gazdájának lényegesen nagyobb esélye lenne kollégái meggyőzésére, mint a témában nála sokkal kevésbé jártas, a többi résztvevőt személyesen nem ismerő külügyminiszternek.