-A fenntarthatóság szó többször hangzott el a mostani parlament első hetében, mint az előző négy év alatt - szögezte le Jávor Benedek, a parlamenti zöldbizottság elnöke a meghallgatás előtt. Tény, hogy az LMP bekerülése sokat változtatott az országgyűlési szóhasználaton: a többi párt elé oda lett dobva a kesztyű, és egyelőre láthatóan egyikük sem akarja önként átengedni a játékteret az ökopártiaknak. Sőt, a választás utáni hetekben komolyan felmerült a kérdés: szabad-e egy ilyen komoly bizottság vezetését "újoncokra" bízni.

Jávor Benedek, a testület LMP-s elnöke viszont egyáltalán nem tűnt megilletődöttnek, amikor az alakuló ülés első perceiben meghatározta az e ciklustól új néven működő zöldbizottság kissé módosuló profilját: szerinte a korábbinál erősebb hangsúlyt kell helyezni a megújuló energiaforrások ügyére, illetve a klímaprobléma mellett sajnálatosan háttérbe szoruló biodiverzitás (az élővilág változatossága) megőrzésére. Rövid bemutatkozásából kiderült, hogy különféle civil szervezetek tagjaként illetve egyetemi oktatóként tíz éve dolgozik a környezetvédelemben, a testület majdani munkájáról szólva pedig sejteni engedte, hogy ha az új kormányzati felállás miatt a kormányban a zöld ügyek esetleg háttérbe szorulnának, az FFB kész lesz ezt a parlamentben ellensúlyozni.

Ezután a testület - a sajtó, illetve a civil szervezetek képviselőinek jelenlétében - megkezdte Fazekas Sándor miniszterjelölti meghallagtását, akihez a tervezett struktúrában a környezet- és természetvédelem, illetve a vízügy tartozni fog. A rendszerváltás óta polgármesterként tevékenykedő politikus elöljáróban a saját környezetvédelmi gyökereiről, a Karcag hulladékgazdálkodásában, szennyvízkezelésében elért eredményeiről beszélt, majd sorra vette azokat a területeket, amelyek fölött a majdani  csúcsminisztérium felügyeletet fog gyakorolni. Tárcavezetői ars poeticáját úgy foglalta össze, hogy "XXI. századi típusú", a természeti erőforrások egységes kezelését megvalósító minisztériumot kíván vezetni. Ezután röviden összefoglalta, hogyan látta az elmúlt nyolc év kormányzati környezetvédelmét: szerinte tragikus, hogy a zöldminisztérium költségvetése ebben az időszakban évi 90 milliárdról 40 milliárd forintra csökkent, a tárca a környezetdiplomáciában a kezdeményező szerep helyett az események passzív követésére rendezkedett be, környezetvédelmi fejlesztésekre pedig csak uniós forrásokat fordított, vagyis az állam finanszírozóként gyakorlatilag kivonult erről a területről.

Fontos céljai között említette a környezeti önrendelkezés visszaszerzését - ami az ő értelmezésében a természeti erőforrás-gazdálkodás nemzeti kézben tartását, a határokon túlról érkező környezeti terhelések csökkentését és a környezetbiztonság illetve az élelmiszerbiztonság megerősítését jelenti. A génkezelt mezőgazdasági terményekkel kapcsolatban az import és a termesztés terén is a teljes tiltást támogatja - hangsúlyozta. Szólt a vasútfejlesztés fontosságáról, a környezetvédelmi erőtelepítések ösztönzéséről (szerinte ezt a tevékenységet az árvízveszély csökkentése érdekében a környező országokra is ki kellene terjeszteni). Az uniós jelentőségű védett területek kijelölését célzó Natura 2000 program bevezetésének módját elhibázottnak nevezte: példaként kiemelte, hogy míg a nemzeti szinten védett területek egy része kimaradt a hálózatból, Natura 2000-es védettséget kapott többek között egy ipari park és egy benzinkút is. A vízügy kapcsán - egy egységes vízgazdálkodási stratégia fontosságának hangsúlyozása mellett - inkább a problémákat sorolta: az országban alig van iható természetes víz, és a fürdésre alkalmas tó vagy folyó is ritkaság, ami az utóbbi 40-50 év "eredménye".

Az eseményre láthatóan jól felkészült jelölt 45 percen keresztül beszélt elképzeléseiről, majd a bizottsági tagok kérdései következtek, felváltva az ellenzék illetve a kormányoldal részéről. Sajátos kérdés-válasz koreográfia alakult ki: a kormánypárti képviselők többnyire jókívánságokkal és alibikérdésekkel pihentették Fazekas Sándort, akinek ilyenkor volt ideje kipihenni az ellenzéki tetemrehívás megpróbáltatásait. A politikus szorgalmasan jegyezte a kérdéseket, de már az elsőként szólásra jelentkező Jávornál elakadt, és utána többször is időt, illetve ismétlést kellett kérnie. Válaszaiból kiderült, hogy egyértelműen ő lesz az a kormánytag, aki az uniós környezetvédelmi tárgyalásokon képviselni fogja hazánkat. -Kiemelt feladatomnak tekintem, hogy valamennyi olyan uniós egyeztetésen részt vegyek, ami miniszteri jelenlétet igényel - jelentette ki. Később azt is megjegyezte, hogy álláspontja szerint inkább a hajókat kell a Dunához igazítani, és nem fordítva, némiképp megkerülve ezzel a folyam esetleges későbbi duzzasztására vonatkozó kérdést. Nem fogalmazott egyértelműbben Paks ügyében sem: hangsúlyozta, hogy szüksége van az energiatermelés sokszínűbbé téteére, ugyanakkor ellátásbiztosnági szempontból a paksi bővítést is értelmes alternatívának nevezte, leszögezve: egyetlen opciót sem szabad kizárni.

Rokonszenvéről biztosította a kialakulóban lévő nemzeti parki modellt (amelyben a parkoknál csak a kezelői funkciók maradnak, a hatósági szerepkör nélkül) - ezt egyébként az előző két kormány vezette be reformként, a Fidesz pedig folyamatosan kritizálta. Többször érintette, hogy fontosnak tartaná a hulladékmennyiség csökkentését, de nem beszélt a kötelező betétdíjról (igaz, arról sem, hogy elegendőnek tartja a jelenlegi, kizárólag az önkéntes szelektáláson alapuló megoldást).

A miniszterjelölt leginkább akkor volt elemében, amikor a mezőgazdasággal és a vidékfejlesztéssel (például az agrárkörnyezetvédelemmel, amagyar fajták megvédésével) kapcsolatos kérdéseket kapott, és akkor tűnt a legelveszettebbnek, amikor a magyar környezetvédelem évtizedes megoldatlan dilemmáiról faggatták. Ilyenkor többnyire az "ezt még meg kell vizsgálni alaposan" fordulattal válaszolt, ám - az erdőgazdálkodással vagy a Duna-üggyel kapcsolatban - maga is kijelentette: a kormányhivatalokban ezekről annyi tanulmány van, hogy egész hivatali idejét az olvasásukkal tölthetné.