A Nature tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerint a városi és vidéki emberek agya másképp reagál a szociális stresszingerekre. Az Andreas Meyer-Lindenberg által vezetett csoport 32 diákon végzett MRI vizsgálatokat, amint az önkéntesek matematikai feladatokat oldottak meg.  Mindeközben folyamatosan negatív visszajelzéseket kaptak egy fejhallgatón keresztül. „Azt mondtuk nekik, hogy átlagon alul teljesítenek, és türelmetlenül szólítottuk fel őket arra, hogy siessenek már, hogy azt érezzék, kudarcot vallanak”- meséli a kísérletvezető.

A „szociális stressz” több agyi területet is aktivált, melyek közül kettő kifejezetten a városi életmóddal hozható kapcsolatba. Az amygdala, amely az érzelmek feldolgozásáért felelős, csak a városiak esetében mutatott aktivitást. A cingulate cortex pedig, mely segít az amygdala irányításában és feldolgozza a negatív érzelmeket, jóval enyhébben reagált azok esetében, akik vidéken nőttek fel.

A kezdeti kísérletek annyira erős kapcsolatot mutattak az agyműködés és a lakóhely között, hogy Meyer-Lindenberg azt gondolta, senki sem hinne neki. Ezért további kísérleteket végzett el másik 23 diákon. Ezúttal vizuális ingereket is bevont a kutatásba: a diákok láthatták, ahogy a kutatók ráncolták a homlokukat. Az eredmények most sem lettek mások.

Meyer-Lindenberg a skizofrénia kockázat-szerkezetén dolgozik. Ezelőtt a génekre koncentrált, és kimutatta, hogy a gének „csak” 20 százalékkal növelhetik a skizofrénia kialakulásának veszélyét. Ezzel ellentétben, a városi lakosok között kétszer olyan valószínűséggel lesz valaki skizofrén, mint a vidékiek körében, és minél nagyobb a város, annál nagyobb a veszélyeztetettség.

A kísérletvezető a jövőben az egész lakosságra ki kívánja terjeszteni a kutatásokat, melyek során, úgy véli, még drámaibb kapcsolat fog kirajzolódni a lakhely és az agyműködés között, mint a diákok esetében.