Amerikai és kanadai tudósok 2006-ban ezer kishalra erősítettek mandulanagyságú hanggenerátorokat. A jeladók hangját partmenti érzékelők egész láncolata fogja fel Alaszkától Kaliforniáig.  A jelölés két észak-amerikai folyóban, a Columbiában és a Fraserben történt. A kutatás egyik meglepő tapasztalata szerint mindkét folyóban hetven és nyolcvan százalék között volt a mortalitás, annak ellenére, hogy a Columbiát számos gát szabdalja, míg a Fraser gátmentes.

A Plos Biology című online folyóiratban megjelent tanulmány egyik társszerzője, Carl Schreck szerint egyelőre elhamarkodott lenne arra következtetni, hogy a rég vallott nézettel ellentétben a gátak nem hatnak károsan a halpopulációkra. -A columbiai kishalakat érheti stressz, miközben átvergődnek a vízlépcsőkön, de lehetséges, hogy ennek hatása csak később, az óceáni halálozásban mutatkozik meg - magyarázta az Oregoni Egyetem halászati-vadgazdálkodási szakértője. Elképzelhető, hogy a halak minden energiájukat a navigációba fektetik, hogy túléljék a gátak sorozatát, ahelyett, hogy növekednének, és ez csak később üt vissza.

Az adatok elemzése fényt derített arra is, hogy két, jeladóval felszerelt fiatal lazac három hónap alatt 2500 kilométert tett meg a Columbia egyik mellékfolyójából a Csendes-óceán Alaszkától északra fekvő területeiig.
Victor Gallardo, a kutatási program helyettes vezetője szerint ezek az észak-amerikai eredmények globális jelentőségűek, fontosak Chilének, Oroszországnak, Japánnak, Indiának, Írországnak és minden olyan nemzetnek, ahol halak vándorolnak édesvíz és a tenger között.