A nagyszabású tanulmány szerint legrosszabb a kétéltűek helyzete, negyven százalékuk veszélyeztetett, a legjobb pedig a madaraké, "csupán" tizenhárom százalékukat fenyegeti kihalás. 

A szerzők szerint évente átlagosan 52 emlős-, madár- és kétéltűfaj kerül jelentősen közelebb a kihaláshoz a farmok és ültetvények terjeszkedése, a fakitermelés, a túlvadászat és a betelepített fajok következtében.

A Science című tudományos lapban publikált cikk szerint ugyanakkor a természetvédelmi erőfeszítések következtében mérséklődött a veszteség üteme. A szerzők 64 emlős-, madár- és kétéltűfajt sorolnak fel, amelyek helyzetén sikerült javítani, köztük három olyat, amely már kihalt a vadonból, de visszatelepítették: ezek a kaliforniai kondor és a feketelábú görény az Egyesült Államokban, valamint a Przsevalszkij-ló Mongóliában. Javult többek között a hosszúszárnyú bálnák helyzete is a kereskedelmi vadászati tilalomnak köszönhetően - mutatnak rá.

A kutatók becslései szerint a gerincesek kihalás felé való "mozgása" - a vörös lista kategóriái szerint értelmezve - mintegy 20 százalékkal gyorsabb lett volna a természetvédelmi erőfeszítések hiányában. Összességében tehát hasznosak ezek az erőfeszítések, csak nem elegendő a mértékük - húzzák alá.

A tanulmány szerint a közelmúlt legsúlyosabb veszteségeit Délkelet-Ázsia szenvedte el, nagyrészt az olajpálma- és rizsültetvények gyors terjeszkedése és a fakitermelés következtében.

A Nagojában jelenleg zajló biodiverzitási csúcson közel 200 ország képviselői próbálnak egyezségre jutni egy új globális célrendszer elemeiről, valamint az ezek elérésére szolgáló eszközökről és finanszírozási módokról, miután a 2010-re kitűzött biodiverzitási célokat a nemzetközi közösségnek egyértelműen nem sikerült teljesítenie.