A svájci–francia határon épült európai részecskefizikai kutatóközpontról ismert, hogy a világ legnagyobb kutatóhelye, és itt működik a föld alatti óriásgyorsító, az LHC, amelyben felfedezték a Higgs-bozon nevű titokzatos atomi részecskét. Az itt folyó kutatások során olyan hatalmas mennyiségű adatmennyiség keletkezik, melyet eddig Genfben tároltak. Két éve kezdtek gondolkozni, hogy szükség lesz egy kihelyezett adatközpontra is, s a kiírt pályázatot 14 jelentkező közül hazánk nyerte el, majd a nyáron meg is nyílt Csillebércen az adatközpont. Az újdonság iránti érdeklődésre jellemző, hogy az első nyilvános bemutatóra előzetesen 650-en regisztráltak. Sokan a város másik végéből vagy épp vidékről érkeztek, családok, fiatalok vegyesen.

A házigazdák, köztük Lévai Péter, a Wigner kutatóközpont főigazgatója és Pető Gábor, az adatközpont vezetője folyamatosan fogadta a vendégeket, az első csoportban többek között Pokorni Zoltánt, a kerület polgármesterét és Németh Tamást, az MTA főtitkárát.

A telep bejáratától, ahol ügyesen összeállított kiállítás mutatja be a CERN működését és a magyar kutatók részvételét az ottani kísérletekben, kisbusz vitte a látogatókat a hipermodern adatközpontig, mely 70-80 százalékban a CERN-ből két független vonalon érkező adatokat gyűjti és dolgozza majd fel. A fennmaradó részt egyéb tudományos együttműködések keretében szeretnék kihasználni, gondolnak egyebek mellett új tudományos nagyberendezések, így a szegedi szuperlézer kísérleteiben keletkező adatok tárolására is – árulta el Lévai Péter.

A harmincezer különböző biztonsági érzékelővel felszerelt központ négy, külön infrastruktúrával működő, 1 MW-os informatikai teljesítményű egységre oszlik, ahol száz, jól hűtött adattároló szekrény fér el, ezekben vannak, illetve a központ teljes kiépítettségében ezekben lesznek a merevlemezek. Egy szekrény méretű helyen mintegy 1 petabájt információ tárolható. A CERN-ben az elmúlt két évben 25 petabájt információ gyűlt össze, a Földön pedig eddig kétezer petabájtnyi tudományos információt tartunk nyilván, ez tíz év múlva a becslések szerint negyvenezer petabájtnyira nőhet, amiket ilyen adatközpontokban fognak tárolni. Ezek nyilvános adatok, vagyis, ahogy a főigazgató elmondta, akár egy középiskolai fizikatanár is megkaphatja azokat, mondjuk, ha doktori dolgozatának elkészítéshez van szüksége a CERN valamelyik kutatásának részleteihez.

A budapesti helyszín a magyar szakembereknek nyilvánvaló helyzeti előnyt jelent, amit az adatközpont vezetői a továbbiakban szervezett formában – különböző szakmai csoportok látogatásaival és tanfolyamok szervezésével – is ki akarnak használni.

Az adatközpont egyelőre tesztüzemmódban, 14 munkatárssal dolgozik, de ha beindul a teljes üzem, mintegy harmincan lesznek – mondta a főigazgató. A CERN „szíve” egyelőre még két helyen „dobog”, és a nagyobb része Genfben, de ahogy cserélik a gépeket, már ide rendelik az újakat és előbb-utóbb kialakul, hogy hány százaléknyi adat lesz majd a központban és mennyi Budapesten. Ez pedig, akárhogy is lesz, mindenesetre igazi sikersztorinak számít a tudományban!